tegnap megtörtént, hogy Tapival elsőnek voltunk egyedül bikejöringezni
igaz nem ez volt betervezve, és nem is egyedül indultunk el itthonról
aztán így adódott...
mondhatni ez volt az első, hogy jobban használta buksiját is
sokáig nem h huzattam magam, hanem fékezgettem is, lasítgattam
nem akartam/mertem gyorsan menni
aztán rá is jött viszonylag hamar, hogy lasabban megyünk most
imádtam is, így nem is taknyáltam, meg végig figyelt rám
nagyon is
egy hullám hosszon voltunk, figyelte, hogy milyen tempót diktálok és mindig ahhoz alkalmazkodott ő is
a töltésen mentünk és egészen el a nyíri lovasfarmig
arra még nem is voltunk (csak gyalog)
(közben találkoztunk kölyök vizslit sétáltatóval is)
na ott fordultam vissza, és ott is volt egy kis kilengés, mert kicsit pánikoltam, mindig rossz érzés fog
el attól a moszkvai (vagy nem tom mi)-től, szerencsétlen 2 méteres láncon vergődik és ha ez még nem lenne
elég a kerítés tövében van, így azt a 2méter sugarú kört is csak negyedében tudja kihasználni...
borzalmas
a kerítésnél is nem sokkal kisebb...
a másik oldalt lévő telepnél meg vagy 5 kutya...
vá
brrr
a legkutyásabb zónán is (házanként 3 kutya) csöndben tudtunk jönni, nem vett észre egy kutya sem :)
így h minden szuperül ment, nem középen kanyarodtam be az utcánkba, hanem még elmentem kerülni
és gondoltam majd jövünk a másik feléről
aha... de ne h már minden szuperül menjen
nem sok kellett az elágazásig, egyszer csak vmi/ki fut utánunk és el kezd ugatni
majd beparol elénk...
a dárga, velünk párhuzamos utcában lévő, kapu nélküli, kerítésen, láncon csapódó
idióta kutya szabadult el és jött utánunk...
ó h az a
gyorsan leugortam, megpróbáltam elhajtani, de ezen csak nem normális Tapi bátorodott fel
jó akk még őt is helyre kellett gyorsan raknom, de csöndben, nehogy kiadjon vmilyen hangot
és azon felbuzdulva nekünk essen a másik kutya -.-"
gondoltam majd akk megpróbálom gyalog, egyik oldalomon bringával, másikon kutyával folytatni...
jó a támadónk közben szerencsére elkezdett szaglászni, maj végül előre ment
hu, akk gyorsan fordulás vissza
persze időigényes volt mindez, Tapi is beakadt -.-"
végül jobban is jött ki, mert a kutya így méginkább távolabb került tőlünk...
gyorsan húztunk is haza, nem kellett több izgalom az napra nekem
most gondolkozok új útvonalan, hogy h tudnánk azt a kevéske utat élve leküzdeni, ami az erdőig visz ki...
(meg h de földhöz kéne bni ennek a kutyának a gazdáját is
csak egy kicsivel több agresszió kéne bele, és ez lett volna a 3. eset h megtámad bennünket...
(mert h ő szakította meg a parádés felvételeket is, meg múltkor a kocogásunkat is... )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése