Február közepén barátnőmmel kimentünk fotózni Kecskemét szellemvárosrészébe.
Már régóta szerettem volna itt egy fotózkodást és eredetileg a zúzmarás nagy fái fogtak meg, amikor kimentünk ehhez már túl meleg volt. Persze trikóhoz még így is hideg volt, így a végére én teljesen átfagytam.
Élveztük a fotózást, de a legnagyobb bajom nem az átfagyás volt.
Valaki vagy nagyon vicces volt vagy nagyon pszichopata (esetleg egyéb mentális problémával küzdő, nem tudok diagnózist felállítani), mivel utóbbiból bőven kijár nekem és túl fiatalok vagyunk, inkább nagyon gyorsan elmentünk a francba.
Magam sem tudom mi történt, egy biztos, a távoli képek alátámasztottak bennünket, hogy nem halucináltunk. A lényeg pedig az, hogy rengeteg fotó készült ennek ellenére is :D
Számomra kissé hihetetlenül záródott ez a nap. Első Köztársaság Kupánk és
IMCA VB válogatónk, úgy hogy még nem igazán vagyunk egy összeszokott
páros, de gondoltam merjünk nagyokat álmodni. Hát összejött :D
Dakar a Köztársaság Kupa Medium 2. helyezettje! :D
(Majd ha bátrabb leszek, mégjobban csapatjuk.)
Na de szépen sorjában.
Hamár közel lesz és egy fordulót Kecskeméten rendeztek, nagy buzgón neveztem az IMCA válogatókra. Ennek első fordulója a Köztársaság Kupa volt. Nagyon-nagyon biztonságira mentem, mert mindennél jobban szerettem volna pontokat szerezni. Olyannyira koncentráltam, hogy mindent csináltam, csak éppen futni nem futottam és teljesen visszafogtam a kutyát. Így be is zsebeltünk egy megtagadást agilityben, a lassabb idő miatt pedig megszívtam, mert nem jutalmazták a produkciónkat pontokkal. A jumpingban voltak majdnem kizáródások, de valamivel lendületesebbek voltunk. Arra kaptunk is kemény 1! pontot. Hááát... Így nem valami keményen ugrottunk neki ezzel a válogató dolognak, pedig a köztársaság kupa második hely után nagyon fel voltam dobódva és azt hittem, hogy ebből még lehet bármi.
Az én kis csodám ma 3 éves <3 span=""> Hihetetlen, hogy az álmom, már 3 éve testet öltött, hisz még csak most volt, hogy küzdöttem 6 éven keresztül egy sheltieért. <3 span=""> Igyekszem most már végre felnőni hozzá!
2017. április 24., hétfő
Dakart elvittem múlt héten vérvételre.
Szerencsére jó eredmények születtek.
Január 28-ára terveztem a nagy visszatérésünket.
Megint.
Végre versenyezni akartam én is, nem csak kísérgetni, így másik ösvényt jelöltem ki a célunk eléréséhez.
Gondoltam nem nagyon fog feltűnni senkinek, de persze rákérdeztek versenyen, szóval igen, jól látta mindenki.
És nem, még mindig nem adtam fel semmit. Nyugalom.
A hóban-fagyban fedett hely nélkül próbáltam a lehető legjobban felkészülni, Igyekeztem minden lehetőséget kihasználni zónázásra. Arra hogy teljes pályát mikor futottunk utoljára, már el is felejtettem...
A verseny már eleve jól indult:
Józsiék és a mi startszámunk :D
Véletlenek márpedig nincsenek.
2 agility futam volt, igyekeztem a legkövetkezetesebb lenni, de sajnos olyan mese szép shelties díjjak voltak, hogy nehéz volt megfeledkeznem róluk.
Az első futamnál rögtön a második akadály a palló volt. Nagy zavaromban azt se tudtam mit kezdjek a helyzettel, így egy kis megtorpanás után továbbmentünk. Én nem is értettem ezt a futamunkat... Annyi majdnem elszállás volt benne, hogy egy hatalmas csodaként tartom számon eleve azt is, hogy értékelhető lett... erre fel hibátlan lett.
El se hittem. Visszatérés első futama rögtön hibátlan!
Bár a kis kikacsintások miatt nem voltam annyira elégedett a teljesítményünkkel, illetve féltem, hogy hogyan is fogom tálalni a palló zónánkat a főnökasszonynak :D
Második 2 futam - már pedig te beleállsz a zónába fiam!
Itt is a második akadály a palló volt, bekeményítettem, beleállítottam.
Elég nyögvenyelősre sikeredett... Meg is szeppent, meg be is lassult utána... Csodás.
Pár akadály elteltével már kicsit felszabadultabb volt, de még mindig nem az igazi volt
Ez összeszedettebb futam volt, viszont lassabbnak éreztem
A végén azért remegve átöleltem Dakart és majdnem sírva fakadtam.
Megpusziltam és megköszöntem neki.
Mert hatalmas hálával tartozok minden egyes nap ennek a kis csodának.
Visszaérve mondták, hogy a szintidő is megvolt, amit nem gondoltam volna már csak a zóna szenvedés miatt sem.
Leesett az állam. Egy versenyen máris két hibátlan!
Dakarnak hála így kétszer is állhattunk a dobogón. Nyert a sheltie két gyönyörű shelties díjat, amit annyira szerettem volna, illetve 5 kg tápot!
Ja egyébként embertel hideg volt. Voltam nem egyszer téli versenyen, de ez nagyon kegyetlen volt. Amennyi ruhát csak lehetett magamra aggadtam, alig győztem futamok előtt könnyíteni magamon, de mitsem értek. Majd megfagytunk.
A lovarda egyébként mese szép volt!
A legvégén pedig beugruttunk Gyula központjába is a kihagyhatatlan hamburgerre :)
Február közepén barátnőmmel kimentünk fotózni Kecskemét szellemvárosrészébe.
