Petra, Linda, Tapi és Dakar: MAGISZ Agility Tábor 2014

MAGISZ Agility Tábor, a bejegyzés, amelyet a végtelenségig lehetne mesélni. 3 év után végre idén augusztusban ismét eljutottunk, így július 12-19 Szarvason voltunk. Egy egységes érzelmet a tábor iránt nem tudok megfogalmazni. Elvárásaim nem voltak, de szerettem volna a versenyző csoportba kerülni, hogy minél többet tanulhassunk, azonban nem voltam benne biztos, hogy sikerülni fog, hisz az első táborban is a felmérő, valamint a tábor kupa sikerült a legrosszabbul, valamint nem tudtam milyen szintűek a résztvevők. Aztán reménykedtem, hogy frissen sült A2-es kutyuskámmal talán bejutunk, azonban féltem, hogy kelhetek minden nap hajnalban, ha másik időpontban lesz a másik edzés...
Hát bekerültünk Tappanccsal a versenyzőkhöz (hurrá), azonban Linda leányom másik csoportba került :( És nem, nem kellett minden nap korán kellnem... a két edzés egy időpontban volt... két különböző csoportban, másik edzőnél, másik pályán, másik helyen... Noha unszoltak, reklamáljak, fellebezésnek helye nem volt, mert rekortszámú résztvevő és sok többkutyás miatt lehetetlen dolog lett volna mindenkit úgy beosztani a szervezőknek, hogy ne legyenek ütközések.

Tábori csendélet. Végre ismét quechua base-el (L) :) Az időjárás, mint ahogy ez már "normálisnak" mondható, össze-vissza váltakozott... Többnyire tikkasztó meleg volt, de voltak olyan felhő szakadások, hogy... hogy én úgy voltam vele, hogy soha! többet nem fogok sátrazni!!! Pinkafeld után ennyi csapás elég volt számomra. A legnagyobb zuhé estéjét az étkezőben töltöttük. Teljes nyugalomban, hogy a kicsikém nem ázik át. A sátor nem is engedte magát, de alatta megállt a víz... és a cuccaink túlnyomó többsége sz@rrá ázott... Az érzés leírhatatlan volt... Ott volt elegem a sátrazásból :( Még a gépem is beázott. Meg persza papír pénz szárítani Orsiék faházában is nagy élmény ;) Sajnos a helyzet annyira szörnyű volt, hogy éjszakára el kellett költöznünk. Szerencsére Anitáék befogadtak minket.

A táborban az a nagyszerű még, hogy sok más edző módszerével ismerkedik meg az ember, ezáltal jobban bele lehet látni mások munkájába. Edzőkből nem volt hiányom :D Tappanccsal, a versenyző csoportban N. Veránál kezdtünk és wow. Majd K. Csabi, utolsó edzésen pedig H. Vera adott tanácsokat nekünk :) Tapika az edzések többségén még túl jól is teljesített. Nem sokat szenvedtünk a versenyző edzéseken, pedig azt hittem vérpisilés lesz az egész. Lindánál nem számítottam edződömpingre (meg a szervezők se), úgy volt egy edző lesz, amiből aztán 4 lett. S. Szilvihez kerültem vele, de adódott egy "kis" probléma, így a 2. edzést V. Attila, a 3.-at Sz. Laci és T. Anita tartotta. Az edző betegségét leszámítva a változatosságra annyit mondtam: szupi, szupi, szupi :D Én ilyen szempontból örültem neki, még többfélét tanulhattunk. Lindán meglepődtem, azt hittem korábban be fog sokalni és talán edzéseket is kell majd kihagynom. Ennek ellenére egy viharos edzésen nem tudtunk normálisan edzeni a parája miatt, amúgy hozzá képest még táborkupán, az utolsó napon is elég jó tüzön égett a csajszi :)

Persze a tábor nem csak az agilityről szólt :D Meg nem is csak a kutyázásról.

Bár más programokra nem igazán voltam aktív, amit kicsit bánok is, azért jó kis szórakozás volt kívülállóként nézni a lekááá-s szenvedést a vízreszálással :D (nem is baj, hogy ebben kivülálló voltam, mert így is égett a pofikámról a bőr, pedig mondtam, hogy én csak egy túrista vagyok, aki fotóz :"D ) Történt ugyanis, hogy egyesek úgy gondolták, hogy majd szatyorral ki lehet merni a nem kevés vizet :"D És hát nem lett volna a parton, aki arra fogad, hogy ezt szárazon megússzák a csajok. Történt egy szörnyen nagy "baleset" is, amit pont elkaptam, mert "arra jártam" :D (érdemes nagyítani és megnézni a fejeket XD elég sokat mondóak :"D -gonoszság, halálfélelem, megmentemmegmentemmegmentem)

A sok edzés ellenére aktívan részt vettünk a versenyekben is. Az ebatlont hagytuk ki, valamint én, mint kimaradott, aki senkinek nem kell, nem vettem részt a humán agilityben és az ultimate frisbeeben. De megérte, hisz mindkettőben nyert a lekááá csapat! Szóval jó embert hagytak ki :D Csapat K.O. versenyben sajnos egy baleset miatt nem jutottunk tovább :@ Molly előtt rakták fel a mindent eldöntő futam közben a lécet, de a segítőnek már nem volt ideje felkra, sem elfutni az ugrótól, Molly pedig a bezavarás miatt nekivágódott az ugrónak és csak a szerencsén múlott, hogy nem lett semmi baja. Egyébként mi jutottunk volna tovább (az ellenfél csapat elég sokáig el is jutott a K.O.-ban.)
Táborkupán számítottam összetett helyezésre, de ehelyett Tapival gambler-ben lettünk elsők :O Nem értem, hogy hoztam össze ezt egy lassúbb kutyával.

A széééép időjárás, valamint a kedvesség:

Ilyenkor persze nemcsak az edzők az újak, hanem az edzőpartnerek is. Kiderült számomra, hogy van olyan, akinél olyan szinten nem divat pakolásban segíteni, hogy még csak a puszta jelenlétével sem tiszteli meg a bandát, ezt megemlítve pedig még neki áll feljebb, hogy "de látom nélkülem is ki tudtatok pakolni". Én meg túl sokat pakolok, hogy A2-3-as pályánál le merem vinni a 2 méteres kúszót :D (persze tényleg nem kellett a pályába, hoppá)

Voltak érdekes agility mutatványok is :"D Nem, inkább nem kommentálnám ezeket a szintfelmérős képeket, illetve a többit ;)
(Még: horgászás, flyball)

Csillámpónit se minden nap látunk agilityzni, főleg nem csillámsheltievel :D Köszönjük az élmény Anita és Orsi!

Nagyon kemények voltak a versenyző edzések :D Ez Tapin is látható.
Versenyző edzőcsere után egyébként szerencsém volt, mert igaz, hogy akkor már kelhettem minden nap hajnalban, de legalább nem ütköztek az edzések és nem kellett ketté vágnom magam, hanem ott tudtam lenni egy edzésen végig :)

Sajnos erdős képeket csak egyszer kezdtem el csinálni, akkor is lemerülőben lévő géppel, így csak ennyi és ilyen kép sikerült.

És a végére gyors lekááá-s csoportkép az indulás előtt :)

(Csak Timiék nem tudtak részt venni idén a táborban)

Hazafelé az úton <3 p="">

Összességében jó volt a tábor, nagyon örülök, hogy részt tudtunk venni rajta (nem is tudom mikor lesz rá legközelebb alkalmunk :( )
A videók még mindig váratnam magukra, a bejegyzést azonban meg kellett írnom, különben soha nem lett volna kész.