Pár hétig agilityzni se volt kedvem, ami roppant elkeserítő.
Egyik este azonban átjött Orsolya Masnikával /"Aludjál Masni!!" :D/ majd másnap hajnalok hajnalán felkeltünk edzeni, így Orsi motiválására csak megejtettünk egy edzést november végén (azóta pedig kemény 2 alkalommal voltam ám még pályán!)
Sajnos Tapika akkor még búrával a fején közlekedett, nagyban folyt a rehabilitációja, Lindán pedig kijött a kor, konkrétan csak sétált a pályán :(
Így maradt Dakcsika
Ő viszont fantasztikus volt!!!
Csak shelties edzés <3 p="">
Volt még egy szuper akciónk, amit leírok, mert akinek eddig elmeséltem, jót nevetett :)
Vasárnap, agility edzés közepén azt hallod, hogy egy kiskutya nyüszít, de nagyon. Elszörnyedve hallgatjuk, majd elkezdjük találgatni, hogy biztos beszorult. Amikor abba-abba maradt csak mégjobban megijedtünk, hogy biztos nem kap levegőt, beakadt valahova.
Állatszeretetünknek hála gyorsan megyek a kulcsért, kifutunk az utcára, majd elkezdünk rohanni. A hangforráshoz érve azonban azt tapasztalhattuk, hogy a menteni kívánt lény nincs is akkora veszélyben, túléli az esetet, ugyanis az egy talicska volt ...
Ezt tapasztalva szépen visszasétáltunk.
Remélem hallották a beszélgetésünket a kertben dolgozok és a röhögés miatt hagyta abba a talicskának a tolását emberünk ;)
Mi még így utólag is azt mondtuk, hogy teljesen olyan hangott adott ki, mint egy kiskutya.
Mi minden esetre megpróbáltuk megmenteni, ez a lényeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése