Megint.
Végre versenyezni akartam én is, nem csak kísérgetni, így másik ösvényt jelöltem ki a célunk eléréséhez.
Gondoltam nem nagyon fog feltűnni senkinek, de persze rákérdeztek versenyen, szóval igen, jól látta mindenki.
És nem, még mindig nem adtam fel semmit. Nyugalom.
A hóban-fagyban fedett hely nélkül próbáltam a lehető legjobban felkészülni, Igyekeztem minden lehetőséget kihasználni zónázásra. Arra hogy teljes pályát mikor futottunk utoljára, már el is felejtettem...
A verseny már eleve jól indult:
Józsiék és a mi startszámunk :D
Véletlenek márpedig nincsenek.
Az első futamnál rögtön a második akadály a palló volt. Nagy zavaromban azt se tudtam mit kezdjek a helyzettel, így egy kis megtorpanás után továbbmentünk. Én nem is értettem ezt a futamunkat... Annyi majdnem elszállás volt benne, hogy egy hatalmas csodaként tartom számon eleve azt is, hogy értékelhető lett... erre fel hibátlan lett.
El se hittem. Visszatérés első futama rögtön hibátlan!
Bár a kis kikacsintások miatt nem voltam annyira elégedett a teljesítményünkkel, illetve féltem, hogy hogyan is fogom tálalni a palló zónánkat a főnökasszonynak :D
Második 2 futam - már pedig te beleállsz a zónába fiam!
Itt is a második akadály a palló volt, bekeményítettem, beleállítottam.
Elég nyögvenyelősre sikeredett... Meg is szeppent, meg be is lassult utána... Csodás.
Pár akadály elteltével már kicsit felszabadultabb volt, de még mindig nem az igazi volt
Ez összeszedettebb futam volt, viszont lassabbnak éreztem
A végén azért remegve átöleltem Dakart és majdnem sírva fakadtam.
Megpusziltam és megköszöntem neki.
Mert hatalmas hálával tartozok minden egyes nap ennek a kis csodának.
Visszaérve mondták, hogy a szintidő is megvolt, amit nem gondoltam volna már csak a zóna szenvedés miatt sem.
Leesett az állam. Egy versenyen máris két hibátlan!
Dakarnak hála így kétszer is állhattunk a dobogón. Nyert a sheltie két gyönyörű shelties díjat, amit annyira szerettem volna, illetve 5 kg tápot!
Ja egyébként embertel hideg volt. Voltam nem egyszer téli versenyen, de ez nagyon kegyetlen volt. Amennyi ruhát csak lehetett magamra aggadtam, alig győztem futamok előtt könnyíteni magamon, de mitsem értek. Majd megfagytunk.
A lovarda egyébként mese szép volt!
A legvégén pedig beugruttunk Gyula központjába is a kihagyhatatlan hamburgerre :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése