Volt egy szép tervem, melynek megvalósításába mondhatni eléggé későn kezdtem bele.
Indulni akartam a 2016-os országos bajnokságon Dakarral, tehát a nevezés megnyitásáig fel akartam vele jutni A2-es teljesítményosztályba.
Célom megvalósításának érdekében neveztem szinte az összes őszi hivatalos versenyre (Győrről nehezen, de sikerült lecsúszni)
Egyből agility futammal kezdtünk a szeptemberi TordasZoo kupán.
A 7. akadálynál volt egy szlalom bemenet hibánk. Sokat gondolkoztam rajta, hogyan kéne taktikázni a sebességemmel és végül kicsit a kelleténél jobban is maradtam le, de olyan jó bemenetei szoktak lenni, hogy azt hittem ha hátra maradok, valamennyire fékezem és ügyesen betalál. Hát nem így történt. Itt egy kicsit megtörtem, mert tudtam, hogy innentől kezdve a maradék két versenyen kell futnom 3 hibátlan agility futamot, hogy meglegyen az A2.
Sok hibázási lehetőséget nem adtam magamnak, én meg már egyből elhasználtam azt az egyet (ami a max volt igazából)...
Na sebaj, lefutottuk, a végén egy egyenes kúszó kirobbanásból merőleges ugróra rávezetés még kifogott rajtunk, itt viszont már örültem a korábbi szlalom hibának, mert ha az addigi hibátlanom az utolsó előtti akadálynál úszik el, kicsit morcos lettem volna. D.
Open jumping futamhoz nagy reményeket nem fűztem, hisz mégis csak első hivatalos versenyünk volt és voltak benne fincsi részek.
Az egyik nagy csapdába bele is tört a bicskánk, ahol igazából nem is tudtam eldöndeni, hogy mit csináljak, hogyan reagáljam le testtel, hogy egyértelmű legyen a kutya számára a soron következő akadály... végül Dakar úgy szállt el egy ugróra, hogy arra nem is gondoltam pályabejárás alatt. D.
Az utána rész is elég szép volt, habár egy odaérős hullámos kombináció necces volt, de mentettem, aztán a kifelé egyenesnél a cél akadály mellett még elrongyolt Dakar, így arra vissza kellett vinnem.
Nagyon meleg volt, meg első versenynek nem volt ez olyan rossz, csak hát én persze egyből hibátlant akartam futni.
Bemondós poénkodással meg csak: "Dekár Dákár"
Semmi baj, a következő héten tartandó Kraft kupára is neveztem. Újabb lehetőség.
Jumpinggal kezdtünk. Pátyolgatni akartam kis lelkemet, így inkább biztonságira mentem, visszafogtam a kutyát.
Meg lett a "lassú" futamunk eredménye, A1 jumping első hely!!!
Első hivatalos szinten jumpingunk, boldog voltam :)
Én belül sokkal lassabbnak éreztem, dehát köszönő viszonyban sincs a Tapiékkal való biztonsági futamaimmal.
Bennem volt a remény, illetve gyorsan stratégiát is váltottam. Felpörgettem az eseményeket és váltottam a csodás pullere, hogy az majd meghozza a hibátlan agility futamot.
Túltaktikáztam magam, ha lehet ezt mondani, ugyanis a játékra meg túlságosan felpörgött.
A pályának majdnem a feléig kézben tudtam tartani a dolgokat, aztán az egyik kúszónál kicsit beragadtam, így a kelleténél jobban le voltam maradva, Dakar meg csak repült és amikor jött a hinta katapultált kicsit, nem várta meg, hogy lebillenjen, amit be is intettek. Innentől kezdve számomra értelmét vesztette a futam, illetve törekszünk a következetességre, így visszaraktam a hintára, amit ismételten egy D-betűvel háláltak meg.
Kicsit megzavarodtam és a szlalomba is túl nagy ívvel kanyarodtunk, majd a következő nagy kanyarban ismét Dakar rallyztunk tovább. Én azt már nem is láttam, csak futottam előre, hogy meglegyen a palló zóna, így nem láttam, hogy Dakar konkrétan oldalra feküdt a homokban, úgy kifarolt, ezáltal később ért a pallóra, mint azt vártam, én egy fél pillanattal előrébb voltam a kelleténél, aztán ha már rallyzunk, persze, lerepültünk a palló zónáról is. Grrrr....
De legalább Józsiék terve összejött, ők felléptek A2-be, így zöld utat nyertek :)
Jó-jó, még nem írták ki az OB nevezést.
Van egy smaragd kupa is, két agility futammal. Csodás lehetőség, aztán lehet belefér még egy verseny.
Első agility: Én ugye szeretek a kutyával együtt indulni. Na most az A1-es pálya első fele ilyen tekintetnben nem volt cuki. Gondolkoztam rajta, hogy most ki kéne hagyni, de mivel hirtelen kisütött a nap és melegebb lett a kelleténél, gondoltam csak felrázom már a kiskutyámat, meg eszembe jutott az azon a héten lévő szlalom/hinta edzésünk, ahol full sebességgel a föld alól is betalált a szlalomba én meg elérzékenyülve futkároztam akkor kicsit, amikor éppen nem fagytam le a gyönyörtől. Gondoltam sima liba, jobb lesz vele indulni, betalál. Hát szegény 2x2-es kiskutya nem talált be.
Elszomorodtam így már a 3. akadálynál.
Később meg kis sunyin a palló zónáról is lehuppantunk. Itt már megint mindegy volt, dupláztunk.
Persze a rész, amitől féltem ismét gyönyörű lett. Pálya egyik felén szép ívre rakás, hogy ne zúgjon le szegény kutya a palánkról, majd iszkiri át egyenesen az akadályerdőn a pálya túlsó felébe. Na ez csodával határos módon összejött.
Futam előtt se volt jó a kedvem, futam után mégúgyse, majd még a gyorsan levadászott kameraman-em odanyögte, hogy jó-jó, csak tanítsam meg a kutyát szlalomozni.
Locsoljunk a tűzre olajat, ezaz, meg nem elég az önmarcangolásom. /Főleg, hogy a kutya amúgy eszméletlenül szlalomozik, majd hozok menőzős videót róla./
Persze belül én megint tragikusabban éltem meg.
A második agility futam: Na az meg már kivülről is egy fos volt, nem csak belül. Itt már összedölt bennem minden, vagy én nem is tudom.
Szépen ívre raktam szlalom előtt, hogy most betaláljon. Ekkor meg túlságosan is szépen kísértem végig. Lassabb volt a szlalomban a szokottnál, nem mertem otthagyni, csakhogy utána jött egy egyértelmű ugró, majd egy totál másik oldalról következő akadály. Az elsővel még nem volt baj, csak ahogy kijöttünk a szlalomból, én próbáltam előnyt nyerni magamnak, de erre Dakar csak elkezdett rohanni és persze rossz oldalról ugrotta az adályt. Pápá A2, pápá OB.
2 akadállyal később megint elszállás, nem fogtam meg eléggé, 2 akadály majd verés, amit szinte sose szokott... Küzdöttem, legalábbis próbáltam, de itt már annyira nem élveztem a dolgokat.
2 akadály megint, majd palló leugrás. Ekkor már nem volt bőr a képemen visszavinni ismételni (pedig az kellett volna neki), nehogy megkövezzenek, így csak palló végre ráugrattam, emlékeztetve, hogy valami kiamaradt. Utána viszont már szuperek voltunk ;)
Több versenyen ezután nem indultunk el, csak nézőnek mentünk.
Vicces, mert ilyenkor mindig kérdezik, hogy mi mit futottunk, meg mivel A2-re érkezünk, megkérdezik, hogy A2-esek vagyunk-e már :)
Az első nekiugrásunk az A1-nek tehát ilyen volt.
Persze az álmaimban sokkal szebbet és jobban képzeltem el, bízom benne, hogy egynap majd jót mosolyogva fogom visszanézni ezeket a futamainkat, látva honnan indultunk, jövőre pedig újult erővel, összeszedettebben tudunk rajthoz állni és megmutatni, mit is tudunk mi.
Mert tervek és álmok persze vannak, OB pedig jövőre is lesz :)
Ezt Smaragdról hazafelé menet fotóztam. Most így visszagondolva, talán valami jelentőséggel bír.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése