Tavaly megfogadtam, hogy a 2016-os országos bajnokságon már kutyával veszek majd részt.
Hát igazából haladtam, mert 2015-ben már eljutottam kutya nélkül segítőnek, idén pedig elvittem magammal Dakart is és mindkét nap fent voltam.
Sajnos a célomat nem tudtam elérni, pár verseny alatt nem ment az A2-be feljutás, így nevezni se tudtam az OB-re.
Viszont élveztem így is. Így csak mások futamára tudtam koncentrálni, az elejétől a végéig láttam a felhozatalt és hát volt izgulni valóm is. Szombat reggel olyan rosszul voltam, hogy reggelizni se bírtam. Másnapra már lenyugodtam volna, de a kis párosom bejutott a fináléba így visítva indult a reggelem (hajnal), majd megint émelygés következett az izgulás miatt.
Láttam elég sok érdekes dolgot és sok tanulságot vontam le.
Jó volt hallani az egyik dobogós belső érzéseit is. Mégjobban változásokra inspirált.
Dakarnak is hasznos volt, mert szokta a zajokat, játszottunk a pálya szélén, majd az eredményhirdetés előtt a műfövön is. Ő még nem találkozott ezzel a talajjal.
A pályákat elnézve - habár sajgott a szivem - menet közben már annyira nem bántam, hogy nekünk nem kell lefutni. Olyan stabil párosok szálltak el, hogy nem hittem a szememnek, mintha másik dimenzióba kerültem volna. Jó, persze ettől is olyan izgalmas ez a sport, csak hogy nem 1-2 ilyen kutya volt.
Számunkra meg aztán végképp nehezek lettek volna, kétlem, hogy le tudtuk volna futni értékelhetően bármelyiket is.
/Itthon kiraktam a maxi jumping pályát, hát szenvedtem rendesen vele. Habár nem is a legjobb ötlet volt betegen, oxigén nélkül futni. Tapival viszont sikerélményem volt rajta!/
Sőt, lehet, hogy én voltam a legboldogabb a versenyen. Mindkét nap a mennyei Fald fel Amerikát! hamburgerekkel csillapítottuk éhségünket.
Dakar így is édesen aludt már az első nap után.
Próbáltam nézőként is nyerni, így vettem pár tombolát, mert hát az nem egy megterhelő, teljesíthetetlen feladat. Bíztam benne, hogy a jó kis számok szerencsével kísérik végig az életemet.
Volt egy szép tervem, melynek megvalósításába mondhatni eléggé későn kezdtem bele.
Indulni akartam a 2016-os országos bajnokságon Dakarral, tehát a nevezés megnyitásáig fel akartam vele jutni A2-es teljesítményosztályba.
Célom megvalósításának érdekében neveztem szinte az összes őszi hivatalos versenyre (Győrről nehezen, de sikerült lecsúszni)
Egyből agility futammal kezdtünk a szeptemberi TordasZoo kupán.
A legnagyobb és szinte egyetlen félelmem a palló zóna megvolt. Bár hozzá kell tennem, hogy koránt sem teljes sebességgel rongyolt végig rajta.
A 7. akadálynál volt egy szlalom bemenet hibánk. Sokat gondolkoztam rajta, hogyan kéne taktikázni a sebességemmel és végül kicsit a kelleténél jobban is maradtam le, de olyan jó bemenetei szoktak lenni, hogy azt hittem ha hátra maradok, valamennyire fékezem és ügyesen betalál. Hát nem így történt. Itt egy kicsit megtörtem, mert tudtam, hogy innentől kezdve a maradék két versenyen kell futnom 3 hibátlan agility futamot, hogy meglegyen az A2.
Sok hibázási lehetőséget nem adtam magamnak, én meg már egyből elhasználtam azt az egyet (ami a max volt igazából)...
Na sebaj, lefutottuk, a végén egy egyenes kúszó kirobbanásból merőleges ugróra rávezetés még kifogott rajtunk, itt viszont már örültem a korábbi szlalom hibának, mert ha az addigi hibátlanom az utolsó előtti akadálynál úszik el, kicsit morcos lettem volna. D.
Open jumping futamhoz nagy reményeket nem fűztem, hisz mégis csak első hivatalos versenyünk volt és voltak benne fincsi részek.
Az egyik nagy csapdába bele is tört a bicskánk, ahol igazából nem is tudtam eldöndeni, hogy mit csináljak, hogyan reagáljam le testtel, hogy egyértelmű legyen a kutya számára a soron következő akadály... végül Dakar úgy szállt el egy ugróra, hogy arra nem is gondoltam pályabejárás alatt. D.
Az utána rész is elég szép volt, habár egy odaérős hullámos kombináció necces volt, de mentettem, aztán a kifelé egyenesnél a cél akadály mellett még elrongyolt Dakar, így arra vissza kellett vinnem.
Nagyon meleg volt, meg első versenynek nem volt ez olyan rossz, csak hát én persze egyből hibátlant akartam futni.
Bemondós poénkodással meg csak: "Dekár Dákár"
Semmi baj, a következő héten tartandó Kraft kupára is neveztem. Újabb lehetőség.
Jumpinggal kezdtünk. Pátyolgatni akartam kis lelkemet, így inkább biztonságira mentem, visszafogtam a kutyát.
Meg lett a "lassú" futamunk eredménye, A1 jumping első hely!!!
Első hivatalos szinten jumpingunk, boldog voltam :)
Én belül sokkal lassabbnak éreztem, dehát köszönő viszonyban sincs a Tapiékkal való biztonsági futamaimmal.
Bennem volt a remény, illetve gyorsan stratégiát is váltottam. Felpörgettem az eseményeket és váltottam a csodás pullere, hogy az majd meghozza a hibátlan agility futamot.
Túltaktikáztam magam, ha lehet ezt mondani, ugyanis a játékra meg túlságosan felpörgött.
A pályának majdnem a feléig kézben tudtam tartani a dolgokat, aztán az egyik kúszónál kicsit beragadtam, így a kelleténél jobban le voltam maradva, Dakar meg csak repült és amikor jött a hinta katapultált kicsit, nem várta meg, hogy lebillenjen, amit be is intettek. Innentől kezdve számomra értelmét vesztette a futam, illetve törekszünk a következetességre, így visszaraktam a hintára, amit ismételten egy D-betűvel háláltak meg.
Kicsit megzavarodtam és a szlalomba is túl nagy ívvel kanyarodtunk, majd a következő nagy kanyarban ismét Dakar rallyztunk tovább. Én azt már nem is láttam, csak futottam előre, hogy meglegyen a palló zóna, így nem láttam, hogy Dakar konkrétan oldalra feküdt a homokban, úgy kifarolt, ezáltal később ért a pallóra, mint azt vártam, én egy fél pillanattal előrébb voltam a kelleténél, aztán ha már rallyzunk, persze, lerepültünk a palló zónáról is. Grrrr....
De legalább Józsiék terve összejött, ők felléptek A2-be, így zöld utat nyertek :)
Jó-jó, még nem írták ki az OB nevezést.
Van egy smaragd kupa is, két agility futammal. Csodás lehetőség, aztán lehet belefér még egy verseny.
Első agility: Én ugye szeretek a kutyával együtt indulni. Na most az A1-es pálya első fele ilyen tekintetnben nem volt cuki. Gondolkoztam rajta, hogy most ki kéne hagyni, de mivel hirtelen kisütött a nap és melegebb lett a kelleténél, gondoltam csak felrázom már a kiskutyámat, meg eszembe jutott az azon a héten lévő szlalom/hinta edzésünk, ahol full sebességgel a föld alól is betalált a szlalomba én meg elérzékenyülve futkároztam akkor kicsit, amikor éppen nem fagytam le a gyönyörtől. Gondoltam sima liba, jobb lesz vele indulni, betalál. Hát szegény 2x2-es kiskutya nem talált be.
Elszomorodtam így már a 3. akadálynál.
Később meg kis sunyin a palló zónáról is lehuppantunk. Itt már megint mindegy volt, dupláztunk.
Persze a rész, amitől féltem ismét gyönyörű lett. Pálya egyik felén szép ívre rakás, hogy ne zúgjon le szegény kutya a palánkról, majd iszkiri át egyenesen az akadályerdőn a pálya túlsó felébe. Na ez csodával határos módon összejött.
Futam előtt se volt jó a kedvem, futam után mégúgyse, majd még a gyorsan levadászott kameraman-em odanyögte, hogy jó-jó, csak tanítsam meg a kutyát szlalomozni.
Locsoljunk a tűzre olajat, ezaz, meg nem elég az önmarcangolásom. /Főleg, hogy a kutya amúgy eszméletlenül szlalomozik, majd hozok menőzős videót róla./
Persze belül én megint tragikusabban éltem meg.
A második agility futam: Na az meg már kivülről is egy fos volt, nem csak belül. Itt már összedölt bennem minden, vagy én nem is tudom.
Szépen ívre raktam szlalom előtt, hogy most betaláljon. Ekkor meg túlságosan is szépen kísértem végig. Lassabb volt a szlalomban a szokottnál, nem mertem otthagyni, csakhogy utána jött egy egyértelmű ugró, majd egy totál másik oldalról következő akadály. Az elsővel még nem volt baj, csak ahogy kijöttünk a szlalomból, én próbáltam előnyt nyerni magamnak, de erre Dakar csak elkezdett rohanni és persze rossz oldalról ugrotta az adályt. Pápá A2, pápá OB.
2 akadállyal később megint elszállás, nem fogtam meg eléggé, 2 akadály majd verés, amit szinte sose szokott... Küzdöttem, legalábbis próbáltam, de itt már annyira nem élveztem a dolgokat.
2 akadály megint, majd palló leugrás. Ekkor már nem volt bőr a képemen visszavinni ismételni (pedig az kellett volna neki), nehogy megkövezzenek, így csak palló végre ráugrattam, emlékeztetve, hogy valami kiamaradt. Utána viszont már szuperek voltunk ;)
Több versenyen ezután nem indultunk el, csak nézőnek mentünk.
Vicces, mert ilyenkor mindig kérdezik, hogy mi mit futottunk, meg mivel A2-re érkezünk, megkérdezik, hogy A2-esek vagyunk-e már :)
Az első nekiugrásunk az A1-nek tehát ilyen volt.
Persze az álmaimban sokkal szebbet és jobban képzeltem el, bízom benne, hogy egynap majd jót mosolyogva fogom visszanézni ezeket a futamainkat, látva honnan indultunk, jövőre pedig újult erővel, összeszedettebben tudunk rajthoz állni és megmutatni, mit is tudunk mi.
Mert tervek és álmok persze vannak, OB pedig jövőre is lesz :)
Ezt Smaragdról hazafelé menet fotóztam. Most így visszagondolva, talán valami jelentőséggel bír.
Kezdem a végkifejlettel, az első 4-es karácsonyi képünk.
Nagy küzdelmek árán jött össze.
Kapni szinte csak kutyás vonatkozásúakat kaptam, de az adok részen is bőségesen szerepeltek kutyás dolgok.
Megismerkedtem a pirográf technikával is. Első körben sikeresen teszteltem az ujjbegyemen.
Nincs is annál meghatóbb, amikor a mestered elsírja magát az általad készített ajándék láttán.
Ilyenkor érzem azt, hogy megéri a bíbelődést minden egyes ecsetvonás.
Kutyás vonatkozás mindenhol :D
Bár ezt a képet elrontottam, a labda másik fele totálisan Ribizli.
Az egyik üzletsoron van egy meseszép, világítós gömbökből álló fa.
Mindenki ott fotózgatja magát, aki arra jár. Na én persze a kis kutyámat fényképeztem le.
A nagy titokban és mégnagyobb precizitással készült ajándékom a páromtól.
Kék!!! - szürke szlalomrudak fényvisszaverős csíkokkal, melyek úgy lettek elhelyezve milliméternyi pontossággal, hogy a kutya és a felvezető szemmagasságában is /nagyjából/ legyen 1-1 darab.
A rudak a régi, 6,5 évvel ezelőtt kapott szlalomtalpamra kerültek rá.
Szegénynek küzdelmes élete volt, az eredeti rudak fele vagy eltört a humán agility versenyszámokban vagy éppen elvágták paradicsomkaróknak, ami pedig megmaradt, már nagyon kopott volt, így érett a csere, régóta tervbe vettem csak a megvalósátással voltak problémák.
Van még a profi tanszlalomom is, csak azt sajnos macerásabb előkotorni és összerakni, így nem felesleges a 2 db szlalom most.
Terveim szerint mindkettőt használni fogom majd. Jó lesz extrém gyakorlásokhoz, pályába rakhatok még egyet palló pótlásra pl, meg hát jobb, ha nem egy féle akadályt szok meg a kutya, mert ugye ez versenyeken is változik.
Büszke vagyok magamra, a háromból ugyanis egy kutyuskámat habos-babossá tudtam varázsolni az ünnepek alatt.
A duble K dynamic duo sampon ereje pedig csodás *-*
Múltkor találtam a facebook-on. Felelős állattartás, Magyarország, 2016.
Sok sz@rt látok a neten, de kiakadtam...
Több sebből is vérzik ez a poszt.
Szerencsétlen kiskutyának ott van még a piros masni a nyakában, közben látom a fájdalmat a szemében... a lelkembe néz...
Amikor mások szivecskéznek az ajándékozós videók láttán, nekem inkább felfordul a gyomrom. Pontosan ezért.
Belemehetnénk abba is, hogy mennyire csivava, hogy milyen helyről is származik...
hogy miért is kellett őt ajándékba megvenni...
de a legszomorúbb, ha már szegény kiskutyára masni került, véleményem szerint az lenne az elsődleges, hogy megfelelő helyre kerüljön, oda, ahol szeretik és megkapja a kellő odafigyelést.
Kis pára nem tehet arról, hogy azt a piros izét rárakták...
Vajon a kedves hölgy a gyerekét is meghírdeti majd, ha megunja?
Abból a pízből is biztos lehet sok mindent venni.
Ne vegyetek ajándékba élő állatot. Vagy ha esetleg mégis, legyen egyeztetve a leendő gazdival.
Petra, Tapi, Linda és Dakar: 2016 augusztusa és szeptembere
Volt egy rendhagyó lekááá-s avatásunk egy szép fordulóval egybevonva
Jack russel terrier trimmelés ;)
Kecskeméti agilitysek a Balaton parton <3 p="">
Csodálatos volt
És ha már nyaralás, meg kell mutatnom a meseszép horvát tengert *-*
Tenger ide vagy oda, a lelki megnyuvást számomra az jelenti, ha fogom a kiskutyámat, meg a biciklimet és elmegyek mucsaröcsöge tanyavilágába vele
Hihetetlen a jótékony hatása
Egy jövendőbeli kuncsaftom :)
Nagyon meglepődött a gazdija, azt mondta senkinek sem hajlandó megmaradni az ölében, nekem meg hát... látjátok a képeket
Csodás teremtmények ezek a kutyák. A lelkünkbe látnak, őket nem lehet becsapni, megtéveszteni.
Irigylem őket
Nyárzáró városi sheltiezés
A vigyor mindent elárul, jól sikerült
Végre itt Magyarországon is találtam egy kutyabarát helyet, ahol modern felfogással fogadják a négylábúakat és kifogástalan kiszolgálást kapnak ők is.
Az előző cipőm feladta egy év után a szolgálatot, így beérett egy új cipő beszerzése.
Na és ilyenkor van az, hogy imádom, hogy apum pofi sportoló, mert tudta mivel kell meglepnie, kaptam egy terepfutó cipőt.
Agilitys berkekben nem elterjedt, de eddig nagy sikerrel tesztelem (a bénázások nem a cipő miatt vannak, ő jól teljesít) és a mintája is baromi tetszik, mert eléggé egy egyedi darab.
Ő mindenhogy édes és imádni való <3 p="">
Mobil kutyakozmetika pálmafával Kecskeméten meg minden
Holdfényes agilityzés
Tavaly a bizonyítványomat vettem át Budapesten, de idén kijutottam a kiállításra és szakmai szemmel nézve a mostanit élveztem a legjobban.
Amikor megláttam a palotakutyát mese szép, hatalmas farokszőrével, hát majdnem sirva fakadtam a gyönyörtől... legszivesebben odarohantam volna megölelni a gazdit...
aztán a gömbfejű frise-ek... meg végignéztem az uszkárak...
hűűű meg haaa
ilyenek nem nagyon szoktak kijárni nekem, így jó volt a másik végletet is látni.
Na meg volt olyan, aki nem azon lepődött meg, hogy milyen pici skótom van, hanem hogy milyen sötét sable sheltie :D
Ettől függetlenül az egyik árus sátornál meglepődtek, hogy nem kölyök skót juhász...
Minden nem lehet tökéletes
Aludni tudni kell
Én annyira nagyon jófej vagyok, hogy 2 napos offroad verseny után(belekóstoltam ebbe is :D), úgy , hogy a tüdőmben (na jó, igazából az egész légzőrendszeremben) még áll a homok, nekiállok hajnali fél2-ig tortát sütni, hogy másnap reggel tudjam vinni edzésre.
Mert A2-esek lettek és mert nagyon akarta a feljebbjutást.
Így csak mások futamára tudtam koncentrálni, az elejétől a végéig láttam a felhozatalt és hát volt izgulni valóm is. Szombat reggel olyan rosszul voltam, hogy reggelizni se bírtam. Másnapra már lenyugodtam volna, de a kis párosom bejutott a fináléba így visítva indult a reggelem (hajnal), majd megint émelygés következett az izgulás miatt.
