A nyári versenyzési kihagyás után szeptember 21-én Tárnokra látogattunk a Kraft kupára. Szóval a meleg miatt nem versenyeztünk nyáron... Nos... én megsültem.
Reggel még persze gyorsan felkaptam a széldzekimet, nehogy megfagyjak - ha-ha -, erre tűző nap volt egész nap. Szenvedtem, mert nem hogy hosszú nadrágban voltam, hanem a csapat pólónk is jó minősígű, tehát olyan vastag, hogy az aztán melegít rendesen. Fohászkodtam egy újjatlanért, szívem szerint szóltam is volna pótbátyámnak, hogy hozzon nekem, de hát aki dolgozik vasárnap...
Ez volt az első A2-es versenyünk, fura volt, a nagy megszokás miatt majdnem autómatikusan mentem az A1-es bejárásra. Nagyon készültem a kezdő futamok után, hogy mi jövünk, de... nem.
3 futam volt
Elsőnek egy szintes agility.
Hát öhm... voltak eltévedéseim, nem mindig oda kerültem, ahova akartam a kutya bámulás miatt, de kivülről (majdnem) tökéletesnek tűnt. Palló utáni kirohanást is pl. 2 km-nek éreztem. Palánk előtt eszembe se jutott hátsókeresztezni, az egy kényszeres, imprózott mentés volt. Egyszerűen fenomenális, hogy Tappancska milyen fordulékony... 2 kúszó között hiába mutatom neki, hogy merre kéne, ő mint egy kamion kivágódik a picsába - nagy a sebesség, ugye? - és utána kanyarodik vissza. Túl megterhelő lenne a kicsikének korábban fordulni. Hinta előtti rész nagyon durva volt o.O Túlhaladt a hinta jobb oldalán és egy nagy HUH, ahogy végül felment. Így hibát nem vétettünk, azonban sajnos időhiba miatt nem számít bele az esetleges továbblépésünkbe.
Végre A2, erre nem összevonják a minit, midit, fűt fát? Hát de.
Nem baj, még így is egy előkelő 3. helyet söpörtünk be!
Jumping? Hát, nehézkesebb volt megjegyezni. Nem vészes, csak verseny hevében a két ugró sor egy kicsit zavaró volt.
Végül nem kavarodtam bele. Palánk előtt JÓÓÓL összekapartam, nehogy kimenjen köszönni az ismerős rajongóknak.
Gyönyörű volt a pályán a kizáródási arány, de nem fogott ki rajtunk a gonosz szlalomos rész se.
Más bajok jöttek. Meg kellett nézni a bíró nénit és jaj, hát persze, hogy Tapikát akarják a szlalomnál megtámadni! Hol is? Jaaa, hát valahol egy km-re a pályán szélén. A gonosz szelecske talán megfújta a sátrat. Nagyon veszélyes ám!
Sokat sírtam összetett díjazás után, hogy lassú kutyával szerencsésebb lenne az ilyen fajta díjazás. A görcsölésemet nem számítottam bele. A nyomás, hogy első futamban lett egy 3. helyünk, akkora nyomás volt nekem, hogy elcsesztük. :") Hoztuk a papírformát. Kifigyelés halmazok tömkelege, így azzal nem is fárasztok senkit. Full gáz volt, utána megbántam, hogy aznap elindultunk... Összetörtem, megint. Főleg úgy, hogy a végén még ki is rohant a kajához, úgy, hogy első két futamnál mást kértem meg, hogy várjon a kajával...
Ez volt az első verseny, hogy Dakar velem tartott :) Igaz, ő már sok versenyen volt korábban, de velem ez volt az első :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése