kutyajátszótér avatás Lizáékkal

augusztus 21-én, kedden végre élőben is találkoztunk Mónival és terápiás(tanonc - még pár napig) kutyusával, Lizával :)

Móni korombeli, és komolyabb céljai vannak neki is a kutyázásban, valamint kecskeméti, így már egy ideje szerettünk volna személyesen is találkozni az internetes beszélgetések után :)
ugyan írta, hogy ritka is a fiatal komolyabb kutyás, dehát nem nekem, mert agilitys világban ez nem ritka ;)
bár igen, többség 10en éves inkább no comment... főleg ha kutyákról van szó -.-"

ugyan több programom volt, mint nap, előtte nem sokkal azért zsutty összetudtok hozni :D
villám sebességgel kellett elkészülnöm, de nem baj, szinkronban voltunk ezzel is, ugyanis mindketten késtünk, kb. ugyan annyit :D >.<

mivel még a tavasszal nyílt, kecskeméti kutyajátszóteret se láttuk, kellemest a hasznossal, nézzük meg azt is, találkozzunk ott ;)
szerencsére még nincs szétrombolva, így be is tudtunk menni :)

nem sokkal rá jött is egy yorkis hölgy, akivel fellocsoltuk a játszóteret így kellemesebb volt némileg a nagy melegben ;)
fel is tűnt neki, hogy újjak vagyunk, kicsit beszéltünk a játszótérről is
próbáltam Yodát, a yorkiját tanítgatni is, bővíteni az ül és piti tudását
-és ugye a megkérdezés, hogy adhatok-e jutifalit a kutyának, még jó ugye, hogy megkérdeztem, mert hát alap (lenne)...
 a kutyus allergiás is a csirkére (vagy birkára, vagy mire, lényegtelen)
mondta, hogy ő nem tudja ezeket a kézjeleket se, így az ül és fekszik logikus kézjeleit elmagyaráztam neki

amikor eltávolodtam hallottam is félfüllel mintha mondta volna, hogy ez a lány aztán nem adja fel
Móni mondta is, hogy hát igen, kutyákhoz kitartás kell, nem szabad feladni ;)

azonban lassancskán elköszöntünk tőlük, mentünk sétálni pár kört Lizáékkal a Széchenyiben ;)
jókat beszélgettünk, pedig álltalában (na jó, szinte kb. egyáltalán nem is szoktam) nem agilitysekkel  >.<)

de jó kiegészítjük egymást, kérdezgetjük egymást, ő mesél a terápiázásról, én meg az agilityről :)
így legalább én is többet megtudok erről a dologról is :)
mivel később meg szeretne agilityzni, ő is tudja hasznosítani a dolgokat (legalábbis remélem) ;)
ja meg mesélt is nekem olyat, hogy húúúú ám, megyek terápiázni én is külföldre *-* :OOO
na nem igaz ám, nem nekem való egyáltalán, még ha ez a része ilyen csábító is ott...
nagyon összetett dolog ez...

na de azért voltak dolgok amihez minketten hozzá tudtunk szólni, így ki is tárgyaltunk pár pontot ;)

volt fura dolog is, amire egyáltalán nem számítottam:
amikor legközelebb voltunk a központhoz egy puli akart nekünk jönni a túloldalról o.O utánna meg otthonkában rohant a mamika
azt hittem azért itt ilyenre nem kell számolnom o.O
úgy tűnik tévedtem...

persze szembekerültünk tipikus panelneveletlenell is... miután elbúcsúztunk Mónitól és Lizától
kutya persze túloldalt kinézett minket, kezdett felénk ugatni, gazda erre kb. semmi, na kutya el is rohant -.-"
mert persze minek pórázra rakni, főleg ha látka, hogy nekünk akar jönni
gazdi fejére persze sz@rt, nekem kellett elhajtanom dobbantással
na talán az ilyenek miatt van gondjuk a környékbelieknek...

tényleg, gondok..
féltem, hogy mi is kapunk a környék negatív kutyás sugaraiból, de szerencsére NEM
ugyan el is kerültem a mellette lévő gyerek játszóteret, de hát akkor is no
gonosz emberek mindenhol leselkednek, kedvesebbnél, kedvesebb szavakkal :') vagy rosszabbal -.-"



ezután mi, tehát 3asban (én kutylikkal) visszamentünk a játszótérre
ekkor már tényleg sok kutya volt, ahogy a yorkis mondta :O
11 kutya, majd folyamatosan nőtt... 12, 13...
ekkor már cserélődtek is, követni nem bírtam, de 13 alá nem süllyedtünk :O
na és igen, kevésnek bizonyult a két pad eléggé

amúgy kedvesek voltak az emberek :)
már amikor beléptem örvendezett egy pasi, hogy de jó, nem csak ő jár két kutyával >.<

kipróbáltuk az agility szó koptatására használt akadályokat, melyeknek természetesen közük nincs az agilityhez ;)
azért valamit alkottunk
(gondoltam kerültetést, küldözgetés gyakorlásra jó lesz a szlalomnak kirakott rönkök, de Tapi olyan fanatizmusos fantasztikus, hogy érdekes lépés váltással -mert hát normálisan nem is lehetne- pattogott benne >.<
persze sokat nem vittem rájuk őket, azért ne legyenek már elcsszve...

na meg labdáztunk, trükköztünk felváltva
szóval mindig csináltunk valamit
-a többiekkel ellentétben...
mert hát igen, nem nagyon használják...
viszont szemmel láthatóan napi kellemes programmá vált a környékbeliek számára, hogy lemennek, elengedik a kutyákat és beszélgetnek :)
ez előtte nem volt megoldható egyáltalán

szóval így némileg, ha mondhatom ezt, mi voltunk a "sztárok" a játszótéren :'D

nézték milyen gyorsak, milyen szépek
kérdezték is Linda milyen fajta, és miután mondtam, hogy keverék, azt állították, hogy olyan mintha fajtatiszta lenne XD
ja én meg végig direkt hangoztattam, hogy utcáról került hozzám felnőtt korában!!! ;)
meséltem arról is, hogy versenyekre járunk

volt egy tacsis lány az apukájával, nekik segítettem, hogy legyenek kicsit határozotabbak, min változtasson;
a lány is kérdezgetett már, meg a végén kérdezte, hogy ugye holnap is kint leszünk :') :)
(pedig úgy láttam máshoz nagyon nem szoktak odamenni)

Tapi végig jól viselkedett, még csak morgás se volt

indulás előtt azonban odakeveredett egy nagy labi, aki rámozdult, és zavarta
jó részben nem Tapi hibája, de mivel morgott lenyomtam, és még összepakoltam úgy kellett maradnia
ekkor ez egy biglis anyukának és lányának nagyon megtetszett, hogy húúú, nem tudja ő kutyája mit szólna, meg milyen okos,hogy nem kell fel
ekkor beszéltem nekik egy kicsit a határozottságról, meg hogy ő most miért kapta, miért nem kellhet fel, le van dominálva, ilyet nem tehet
ha dominanciai problémák vannak oda kell lépni, határozottnak kell lenni
szóval ilyen alap dolgok

aztán el is köszöntünk, mert már kezdett sötétedni is, meg így is több mint másfél órát vártunk még ott
(már yorkis nő is aggódott szinte értünk, hogy ugye hazakerülünk >.< )