Idén is nagyon megadtam a módját a bálint-napozásnak :)
13-án versenyen voltunk Tordason. Sajnos csak nézőként. Rosszul is esett korán kelni, korán elindulni, majd látni, ahogy pakolják a pályát, ami mi nem fogunk futni ... :(
Aztán az is rosszul esett, amikor jöttek a kérdések, hogy mi milyen kategóriában futunk, illetve miket mentünk. Hát semmilyenben és semmilyet.
De legalább pályabejárásnál okoskodtam :) meg vittem magammal Dakart, így szokhatta a lovardát ismét.
Február 14-én pedig romantikusan kimentünk edzésre ^^ <3 p="">Az időjárás nagyon szépen megajándákozott mindet. Gyönyörű idő volt!
Extrák: 2 év után végre kész lett az utolsó Lekááá póló :D (most, hogy már mindenki ... kutyázni)
Kint volt a palánk és szét runningoztuk magunkat <3 nbsp="" p="">
A sheltiek is valentin-napoztak <3 p="">
engem pedig nap második felére betalált a gonosz karma, he-he
A nem normális fiatal péntek este az egész heti munka után utazik 200 km-t oda-vissza Hódmezővásárhelyre, hogy szlalomozhasson a kis kutyájával.
Azért sajnos az látszik, hogy mostanában eléggé minimális időt töltöttünk agility pályán, de legalább "a kutya ügyes". Én meg úgy se láttam belülről a gyönyörű csapkodásaimat.
Sajnos Dakar nem igazán volt hű a nevéhez és nem nagyon akarta csapatni a szlalomot a mély homokban, de ennek ellenére megérte a hajnali fél 1-kor való haza érkezés :)
Maga az edzés most nem kidolgozós volt, hanem inkább verseny szituációs. Számomra a lényeg alapból az idegen terepen való munkát jelentette.
Az idei év végén is megrendezésre került a házi versenyünk az új gyönyörűséges kék-fehér ugróinkon.
Vártam, de úgy nézett ki, hiába a 3 kutya, egyikkel se fogok tudni indulni. Tapinak előtte nem sokkal volt a varratszedése, vártam hogy alakul, edzeni persze előtte jó sokáig nem edzettem vele. Lindával az azt megelőző edzésünk több, mint siralmas volt, brutálisan nyuggerként nyomta szegénykém. Dakarka pedig az "elfajzott" (ha látta valaki a filmet), egyik kategóriába se illett bele.
Házi verseny révén végül csak indultam mind a 3 ebbel és mind a hárman nagyon jól teljesíttek végül.
Linda hatalmas meglepetés volt, annak ellenére, hogy öregsége miatt nem akartam nevezni és azt hittem a palánkra már nem is képes felmászni, úgy begyújtotta a rakétákat, hogy csak pislogtam nagyokat.
Dakarka szintén ügyes volt (L) egyszerűen imádom
Pipike hozta a formáját, de ahhoz képest, hogy rég nem látott semmilyen agilityvel kapcsolatos dolgot, nagyon ügyes és lelkes volt! A kis kedvességei, meg a hatalmas vágy, hogy kövesse az orrát, már hozzá fog tartozni örökre. Mert persze egy kutya se veszi észre, hogy a kiskunfélegyháziak kaját dobálnak be a kúszójukba, de Tapika elintézi, ő lelkesen kitakarítja nekik futam közben, mert Tapika ritka rendes és megteheti :)
Végül taroltunk a dél alföldi régió évzáró csok kupáján, ahol Szegedről, Kiskunfélegyházáról, Katonatelepről és még a csodás Hetényegyházáról is képviselték maukat az agility sport szerelmesei Kecskeméten.
A 3 kutyával összesen 9 futamom volt, ami 4 db 1. helyezést, 3 db 3. helyezést és 1 db 3. helyezést, azaz 4 tábla csokit eredményezett. /A sport, amivel hízni lehet./
Egy dínó támadás áldozatává váltam
(Több stühmer csokit már nem mertem venni, mert féltem, hogy esetleg megvernek, én pedig ugye egy ritka béke szerető ember vagyok :) )
