A baj nem jár egyedül

Erre az elmúlt pár hónapban rájöttem. Az hagyján, hogy egy-két dolog nem jön össze, netán az egész világ összetörik körülötted, a baj csak jön és jön.
Sajnos a kutyázásban se tudok teljesen boldog lenni. Linda öregszik, Dakarral nem a legjobb úton haladok, de ezek mellékesek, sajnos a legnagyobb baj Tapival történt.
A belső szemhéján egy daganat nőtt. Elsőnek kenegetnem kellett, hátha csak valami elzáródás, de hiába, napról napra láttam, hogy egyre nagyobb. Már Pestre is rohantam volna, de előtte elvittem Kecskeméten másik orvoshoz, mert az elsőnél kicsit keveseltem a teljesítményt.
A másodiknál szerencsére sokkal korrektebbek voltak, ma délután vittem is Tapit a műtétre.
Szörnyű, egész nap tiszta ideg voltam, étvágyam is alig volt. Amikor visszaértem még nem végeztek, hát borzalmas volt az olló csattogást és a műszerek csipogását hallgatni...
2x kellett újra varrni a szemét, mert az első állítólag nem lett szép. Meg voltam elégedve nagyon, többször is nyomatékosították bennem, hogy akkor mikor kaphat inni, enni, mikor adjam be neki a gyógyszert, naponta hányszor csepegtessek a szemébe. Nem ismernek és próbáltam nem kimutatni semmit, de igyekeztek nyugtatgatni, mert látták rajtam az aggódást.
Mikrofilária tesztet is csináltak a kérésem nélkül, ami idén is negatív lett /tavaly is csináltattam nekik; nekem persze nyár óta el kéne mennem vérvételre, 3 éve nem vettek tőlem vért ... :) / A daganat pedig ment szövettanra, szóval most annak az eredményére is várunk.

Emlékszem, az első közúti vezetésemen nem vezettem ilyen óvatosan, mint ma az orvostól haza felé menet. Mint egy 6 gyerekes anyuka, aki legújabb csemetéjét viszi elsőnek, kb., de szerintem annál rosszabb voltam.
Itthon azért rájöttem, mennyire is imádom ezt a kis piszkot, akármennyire is kötsög. Értük legalább megéri aggódni, sírni, gyengének lenni.

Kiugrottam pár percre kimosni a fekhelyét amíg bágyadt állapotban volt a szobámban, mire visszaértem vérzett a szeme. Gyorsan futottam a telefonomért és hívtam az állatorvost. Még a belefér kategória volt szerencsére.
Kétszer maga alá is vizelt szegénykém.

Bízok a legjobbakban, most már mindennek rendbe kell jönnie!!!

Ennél többet mutató képet nem hozok, mert nem egy hűde szép látvány. 

Országos Bajnokság 2015

Sajnos idén is kutya nélkül, de életemben először végre eljutottam. Nem is lazsálni mentem, jelentkeztünk Orsival és Anitának önkéntes segítőnek a szombati napra.

Nem akart gördülékenyen indulni, ugyanis a csodás kocsi, amivel mentünk volna megmakacsolta magát és nem volt hajlandó beindulni se. Végül program változással, de elindultunk. Én kb. 4 órát aludtam :)
Hajnalok hajnalán sikeresen fel is értünk és kezdetét vette az egész napos munka. Csodálatos helyen volt az idei OB. Én síkabáttal és 6 réteg ruhával készültem, de a csarnok fűtött volt, így szerencsére nem fagytunk meg. Sok szép futamot láthattunk, izgalmas volt kívülállóként az ország legnagyobb versenyén szemlélődni, ugyanakkor fura is volt, hogy kutya nélkül voltunk. Nem kellett ketrecet cipelni, kutyát vinni sétáltatni, bemelegíteni, készülni a futamokra, izgulni, stb.

Az OMD-nek hála kaptunk egy nagyon designos OMD-s pólót, OMD-s karkötőt és egy OMD-s tornazsákot, illetve kisorsoltak számomra egy hónapos prémium tagságot, valamint kapok még egy plusz pólót *-*
Regisztráltunk még a royal canin standjánál is, amiért ajándékcsomag járt, illetve vettem Dakarnak egy colorfundogs-os szőrös, tehéngumis szörnyeteget, amit hihetetlenül imád :)
Szóval igazából több cuccal tértem haza, mint a versenyek többségéről.

OB segítői szemszögből:

Jövőre már nagyon-nagyon azon leszek, hogy végre kutyával állhassak rajthoz az országos bajnokságon :)

Nincs szeminárium, nincs baj

Októberre lett volna egy szemináriumunk, de hatalmas hála a sok jóindulató, segítőkész, csupaszív emberkéknek, illetve, hogy későn kezdtem el szervezni, EL LETT HALASZTVA :) Igen, jól olvasod, csak halasztva. Igazából nem tudom miért jó ez, de mindegy. Minden esetre én jobban is jártam így, szóval no problem.
Persze mi edzettünk is, mert van pár akadályom -ami mennyire meglepő, de nem az égből pottyant és nem is ingyen adták, nem kevés pénz van benne és az udvart se csak úgy hozzá csapták a házhoz, amikor megvettük. Ebbe még biztos senki se gondolt bele. No sebaj - Szóval drága Anitával kiraktunk egy pályát és szépen leküzdöttük :)

Itt-ott elcsúsztam, de igyekeztem jól kirakni.


Dakarral:


Imádom :)

Tapp:


Most már végképp éles elhatárolódás lett köztük és Dakar között.
Velük már csak otthon mókázunk néha.


___________________________________________________________________________



"Ezentúl ha bármi bajod van velem kérlek írd meg egy levélben és add fel postán de annak akit érdekel"

Ha már a szemembe nem vagytok hajlandóak mondani. Egyébként mindenki szétnézhetne, mielőtt berántaná az a bizonyos kanál. 

Itt be is fejeztem, mert nem erről szól a blog. Bocsánat, .. voltam ismételten, csak nem értem minek feleslegesen a sárdobálás. Nem tudom hol kéne keresnem a hibát. 




További szép napot mindenkinek! :)

Halloween 2015

Kicsit elcsúsztam, mert volt fontosabb dolgom is Halloweenkor, így a tavalyi - tavaly előtti kétszer csinálok halloween tököt akciót sikerült idén 0-ra lecsökkenteni. De anyum évről évre egyre elvetemültebb, így ma gyorsan összedobtam a cuccokat és a kutyás halloweeni képek már nem maradhattak el (bár ezt is inkább csak azért nem hagytam elveszni, mert csak tavaly készülhetett 3 kutyás kép, akkor viszont még Dakarka kicsi volt :) )

Mindenki Dakar akarja, de tényleg :O

 Új szerzeményünk Németországból jött. Villogós, sipákolós, láncos csontváz szellem :"D

Hajnali ködben nagyon menő :D

Talán nem nap végén kellett volna rászánnom magam a fotózásra. :)

Remélem mindenkinek izgalmasan telt - megjegyzem, nincs jobb program, mint a kutyás barátnőddel végigfutni az egész várost Halloween éjszakáján/hajnalán ;) Minden esetre legmozgalmasabb Halloween-em volt (bár a tavalyi Budapesten ragadás is "vicces" volt - persze szintén kutyással, mert agility továbbképzésre kell menned)

Állatok világnapi frisbeezés Mollyval

Az állatok világnapján Mollyval frisbeezgettem kicsit. Nagyon durva, hogy milyen szépen menti a dobásaimat, egy élmény volt :) Igaz rég nem volt ilyen szép lila folt a lábamon, mint a türkközés után (Molly úgy gondolta dobbantást kérek tőle), de túléltem.