Bár a sheltiem még csak 17 hónapos, engem már réges rég kiidegeltek a folytonos "MINI COLLIE", "MINI LASSIE" jelzőkkel... A mini collie olyan sűrűn hangzik el, hogy lassan magam is kezdek a fajta létezésében hinni.
Nem is az a baj, hogy szinte senki nem ismeri a fajtát, hanem, hogy a tudatlanok túlságosan is biztosak magukban. Egyszer volt, hogy egy nő megkérdezte Németországban, hogy "Mini collie vagy normál collie?" Nyitottam a számat, mire a mellette lévő hölgy már rá is vágta, hogy MINI COLLIE. Na most akkor kit kérdezett és ki tudja jobban, ő vagy én?
Székesfehérváron is amikor keresztül nyargaltunk a buszpályaudvaron, folyton hallottam, hogy jaj Lassie, ott van Lassie, nézd, a mini Lassie.
És ez megy mindenhol :)
Eddig 2! alkalom volt, amikor eltalálták a fajtát (Rosenheimben), akkor kitörő volt a boldogságom. Második legközelebbi próbálkozás a spicc volt, de az eddig csak egyszer. Már annak is jobban örültem.
A róka meg persze megint más történet, amivel külön meg vannak áldva a sable egyedek ;)
A shetlandi gazdik ezeket tökéletesen megértik. Most találtam is a facebook-on egy aranyos kis képet:)
Egyedi feliratos K9-es hám szövegét már ki is találtam ;)
A "Tök jó nap" keretein belül kutyás bemutatót tartottunk a hetényegyházi óvodában. Kényelmes volt, hogy ide gyalog is eljutottunk. Nagyon jó lehetőségnek tartottam, hogy ilyen ingergazdag környezetben agilityzhetünk és a kutyák is ügyesek voltak. Tapival trükköztem, majd minivel kezdtünk agilityben, így én mentem 3 kutyával egymás után, mire a gyerekek részéről az "Ez a néni fog menni az összes kutyával?" kérdést hallottam. Ha-ha. De megnyugodhattak, nem csak én agilityztem.
Tapi, Dakar és Linda is kitett magáért, szépen koncetráltak végig.
Dakarnak akkor még nem volt kész a szlalomja, de 6-oson nagyon szépen ment a bemutató előtt a mellette ugráló gyerek ellenére is.
Persze még pályát jártam megrohamozták az ebeket, ami a KEOL honlapján is megtekinthető:
Tegnap este Kiskunfélegyházán jártunk idegenpályázni Mártiéknál. Most csak Dakar tartott velem, valamint drága Anitám Mollyval. Tapiék után tudom mennyire fontos ez és eddig nem a legjobb úton haladtam, szóval mostantól igyekszem minden lehetőséget megragadni. Voltak pillanatok amikor kipillantott Dakar, de amúgy egy nagyon hangulatos edzés volt. Szép nagy terep, a pálya végén már fák, holdfény, pályavilágítás és sejtelmesen, lassan leszálló köd.
A szlalomja most nem a legpörgősebb volt, de szépen betalálta hopi-kúszikból. Palánkozni is tudtunk lépés szabályozóval, illetve kb. kemény 2. alkalommal a zsákos kúszót is használtuk.
Augusztus végén végre jobban ráálltam Dakar szlalomjára (előtta kb. csak 2-3 alkalommal gyakoroltuk a bemenetet) és így most végre neki is összeállt olyan 1 hete a 12-es szlalom :)
Nagyon boldog vagyok. "Kicsit" máshogy álltam hozzá, mint 8-7-6-5 éve. Elsőnek suli nélkül akartam Tapinak folyosóssal vagy mutogatóssal összerakni - sikertelenül. Majd az edzéseknek köszönhetően neki is és Lindának is a mutagatós módszerrel tanítottam meg nekik ezt az akadályt.
Mivel fokozatosan és sok szögből gyakorolva tanítottam nekik, jó szlalomjuk lett, de nagyon sok időbe telt (ez mondjuk kutya függő is).
Eldöntöttem, hogy következő kutyusumnak a folyosósat vagy a 2x2-t fogom választani. Végül a 2x2-t kezdtem el és nem bántam meg! Nagyon szimpatikus módszer és szerencsére Dakarnak is nagyon bejött. Agyalós kutya, így kajával mese szépen haladtunk, élveztem én magam is.
Íme itt állunk a mai napon :)
Még azért csiszolunk rajta, meg jön majd még a magabiztosság és nagy pályába is teljesen belerakjuk :) Minden esetre már most nagyon-nagyon büszke vagyok rá.
És akkor hozok hozzá egy kis nosztalgiát is :D
Tapi szlalom 2010-ben :D
Linda szlalom még tanuló fázisban :") nem bírtam végig nézni
Igazából nekik se volt rossz :) versenyen ez persze nem nagyon jött ki.
MAGISZ Agility Tábor 2015 - Szarvas
A felejthetetlen, a csodás, a legjobb.
Történt az, hogy eljutottam idén a táborba. Noha eddig többségében fordítva volt, szerettem volna, de sokszor nem jött össze, idén változott a felállás és utolsó pillanatban még mégis jelentkeztem és eljutottam Szarvasra.
Igazából szavakba nem is nagyon tudom foglalni az a 10 napot, amit ott töltöttünk. Ezen kívül én nem sok táborban tudtam megjelenni, ez volt a 3. alkalom, de messzemenőleg a LEGESLEGJOBB VOLT!!!!! És nem csak nekem, hanem több régi motorosnak is. Az talán durva kifejezés lenne, hogy megváltoztatta az életemet az idei tábor, de azt bizton állíthatom, hogy életem egyik nagy meghatározó élménye volt. Már csak azért megérte elmenni, hogy a jókedvében sok ember megmutassa a valódi énét ;) Hasznos volt, jó tudni merről hány méter. Kiben pozitívan, kiben negatívan csalódtam. Szerencsére sok emberben pozitívan és sok kutyással sokkal jobb lett a kapcsolatom is, szorosabbra fűztük a barátságokat. /És akkor egyeseken most csak ismételten nevetni tudok XD/.
Így történt az, hogy most kutyázáson kívül is nagyon jó volt a hangulat. Végig hülyülni az éjszakákat, nevetgélni, járni az erdőt, nézvi a parton a napfelkeltét, stb, stb, stb. Csodás.
Elején Anitával elég nya-nya style-ban nyomtuk, de aztán bepótoltuk :D
-És akkor most elkezdtem szépen belefűzni a kutyákat is -
Mind három kutyát vittem, de tavaly 2-vel nagyon kemény volt az edzéseket megoldani, így idén csak Tapit és Dakart vittem edzésekre, Lindának pedig megmaradt a happy versenyzés :) Neki ennyi agility bőségesen elég is volt az úszás, sétálás, játék mellett.
Féltem, hogy idén hogy lesznek beosztva a kutyáim. Csoport és időpont szerint is. Mondjuk igazából én se tudtam, hogy mi a rosszabb, egyszerre két edzésen lenni vagy minden reggel hajnalban kellni az 5:40-es edzésre :D Megtaláltam a megoldást, nem aludni egy percet se hajnali-esti edzés előtt-után. Amikor pedig lefeküdtem aludni pár órácskára, kellhettem a hajnali edzésre, mert a srácok külön időpontba kerültek, így végre idén nem volt ütközés :) (de alvás se, csak az első napokban)
Tapival Varga Attila biró és edző úrhoz kerültünk. Korábban csak egyet edzettem Atival, de nagyon élveztem. Sok hasznos információbal rendelkezik, aminek töredékét se volt lehetőség átadni. Na de azóta is folyt. köv. :) ;)
Dakarral is nagyon jó helyre kerültem, S. Szilvi tartotta nekünk az edzéseket. Örültem, hogy másik kutyával ugyan, de folytatódhatott Szilvivel is a közös munka, mert tavaly sajnos kevés edzést tudott megtartani szegény.
Aztán volt meglepetés edző is, Sz. Erika. Vele korábban nem edzettém még, amit sajnálok is. Nagyon. Fantasztikus edző, vele is jó lenne többet edzeni!
A vercsid edzések pedig még mindig <3 g="" m="" p="" s="">
Sajnos Dakarral nem a maxon teljesítettünk, pedig a turbó shlertie az, amit én abszolút nem tudok irányítani és vártam volna a sok-sok segítséget. Jövőre remélem sikerült a hiányosságokat orvosolni.
Tapival meg voltam elégedve -amikor nem kellett versenyezni, vagy tudott szlalomozni - na jó, én meg akkor voltam a legjobb amikor tudtam, hogy merről van az akadály
Dakarka
Tavalyival ellentétben idén végre a programokban is jobban kivettem a részem.
Kipróbáltam Dakarral a flyballt - elég katasztrofális volt :D
Anitával mentünk frisbee edzésekre (kivéve amit átaludtam délután)
A "Lekááá +" csapatot megszervezve /Anita, Orsi, én, a kedves Gerivel és még kedvesebb Vanda Eszterrel kiegészülve :) / esindultunk az ultimate bajnokságon is, ahol az előkelő 2. helyet szereztük meg. (3 csapatból, de az első csapat tagjainak keze vonzza a frisbeet és minimálisan jobban tudnak dobni, mint ahogy én valaha is). No nem is az én teljesítményem miatt nyertünk, én a gyenge láncszem voltam.
Aztán a csekély Lekááá létszám miatt ismét "Lekááá +" csapatot kellett szervezni a humán agility versenyszámra. Az édes Vanda Eszter sietett segítségünkre. Nagyon odatettük magunkat (humán agilityben én voltam az egyik kutya és a jó kis vas alapos kúszónkban mali módjára vetődtem, aminek következtében kicsit szines lett a térdem és a bőr fedése is hiányos lett) és mindenkit letarolva 1. helyen végeztünk!!!
Az idei táborban nem tudom hány kis előadást kellett tartanom, hogy "mi is az a lekááá". Vicces volt :)
Tábor kupára totál K.O. voltam (na jó, volt még lejebb, de ne menjünk bele a részletekbe, aki annyira nagyon okos, úgy is tud mindent :) )
Első futam Dakarral kezdő kategóriában volt. Túlteljesítettem magam. Tehát azon, hogy egy KEZDŐ! pályát nem tudok megjegyezni és pályatévesztés miatt kizáródunk az amúgy szép futamunkkal, hát ne mondjam milyen érzés... Büszke voltam magamra, meg kell hagyni.
Aztán ja, Lindában több energia volt, mint bennem. Ő jobban pörgött kicsit, mint én ( :"D )
- A kb. 40 fokban... ciki - Viszont az eredményen meg is látszódott: Linda Tábor kupa A1 agility összetett II. hely Valamelyik futam szintén II. hely Meglepődtem nagyon
Dakar kezdő jumping 2. - II. hely
Tapika pedig álom ország tengerpatrján végzett valahol :) magam sem tudom pontosan hol. A hét közbeni játékokban úgyszint nem értünk el helyezést.
Nagyon szépen köszönöm azoknak, akik felejthetetlenné tették számomra ezt a hetet és azóta is mellettem állnak! Köszönöm a sok segítséget, a jó hangulatot, a sok nevetést, a törődést, a sok élményt. Imádlak benneteket :) Jövőre is muszály lesz ott lennem ezek után!!! Örülök, de ugyanakkor félek is, hogy ezt a hangulatot lehetetlen lesz már lekörözni :( Minden esetre próbálkozni szabad és remélem, hogy a következő táborom is nagyszerű lesz. Alig bírom már ki addig :D
Mentés
Hajnalban a napkelte a parton <3 csod="" p="" s="">
