Januárban sajnos neveztem a szigetszentmiklósi téli kupa hétvégére. A felosztás megint A1+A2 / A3 volt, így mi szombaton mentünk. Egy baleset miatt majdnem elkéstünk, de szerencsére a szervezők is belekerültek a szituációba, így nem maradtunk le semmiről. A múltkori versenyen már melegem volt, most meg úgy lefagyott a lábam, hogy alig bírtam bejárni a pályát. Na de nem is ezek voltak a problémák.
A futamok.
Jók voltak, szépek voltak, legcukibb bírók a világon, cuki díjak, dehát...
Első futamban nagyon koncentrálok, hellyel-közzel még el is ment volna, ám amikor a bejárat felé tévedtünk, drága kicsi csodálatra méltó, hiperszuper aranyos gutyuskám megörült, hogy ott várják a terülj, terülj asztalkámmal, útjába került egy ugró, ám ő azt is hősiesen, minden gondolkodás nélkül leküzdötte, ezzel kaptunk és szép D-t.
Fain, fel se merült bennem, hogy ott kiugrik. Kifigyelés már megszokott tőle, de hogy így zárat ki minket, új volt. Ezt követően szép szétzuhanás, örültem, hogy a pálya végére értünk.
Oké, szidtam magam mint az állat, hogy nem szedtem össze még jobban. Persze, hisz ki más is lenne a hibás.
Második futam, na majd kezembe veszem az irányítást. Orránál fogva vezettem, teljes kontrollal, már-már feltűnő belassításokkal. Necces-necces futam volt, de már a vége közeledett, nekünk pedig nem volt hibánk. Juhééé, hisz egy nehéz pálya, mezőny fele kizáródott. Pár akadály kéne, már örülök magunknak, erre ugyan az a szitu, mint első futamnál. VÁÁÁÁ, el se hiszem. Kínomban neki álltam ugrálni a pályán, mert nem akartam elhinni, hogy megint megcsináltuk. Oh, nem igaz, hogy nem raktam rá nagyobb kontrollt a palló után, ejnye Petra.
-Visszanézve láttam már, hogy kb. ennél már csak az lett volna hatásosabb, ha konkrétan bevetődök a kutya elé... -
Na de király verseny, hisz 3 futam van :) Innen szép nyerni.
Tökéletesen összeszedettek leszünk, ha kell még lasabban vezetem fel. A nagyobb stessz miatt ez már rosszabb volt mint az előző, de küzdöttem teljes erőmből. Cérnán vezettem. Jaj pálya vége, jaj nem záródtunk ki, jaj basszus, nem érek oda a végére, kúszóból ki fog vágódni a nézőtérbe, jaj nekem, gyorsan fussunk oda. Ahogy megindulok és visszapillantok a vállam felett, meglátom, ahogy kiskutyám derékszögben kifordul az első akadályra... Nem hittem el... jó pár idegem elpattant akkor, legszívesebben elsülyedtem volna szégyenemben. Megbántam, hogy aznap felkeltem.
Nagyon el voltam kenődve... ....
Vége a napnak, menjünk haza és felejtsük el az egészet.
A nap azonban még koránt sem ért véget.
Kaptunk még egy szupi defektet is ^^ Hatalmas szerencsénkre nem az autópályán és már Kecskeméten. Kerékcserés oktatásunk persze mindenre kiterjedő, azonban nem volt nálunk az alap felszerelés /ezután mini szoknyálval kell téli kupákra járni (y) (létfontosságú infó)/
Szerencsére jött a felmentő seregünk és biztonságban haza értünk, tehát legalább túléltük a napot.
/Pozitív gondolkodás 4ever/
Összességében tehát életem egyik legeslegjobb versenye volt.
Még egy hiperszuper kép is lett rólam
(Én vagyok a paca a bal sarokban)
