Szilveszteri készülődés

És te hogy készülsz a szilveszterre?

Oké, tényleg nem tartozom bele a nagy átlagba, dehát a normális egy reális fogalom.

Ha már én nem jutottam el fodrászhoz, legalább a kutyuskáimat rendbe hoztam 30-án, így ők nagyon csinik lesznek a partin. Megadtuk a módját.

Először próbáltam ki a száraz sampont is, mert hagyományos vizes fürdetésre már nem volt se időm, se energiám, se lehetőségem.

Új év, mi készen állunk :) (na jó, a kocsiba még nem pakoltam be)

Nem kutyások, nem

Kicsit nagyon kezd elegem lenni a nem kutyásokból.
Lassan eljutok arra a szintre, hogy sima halandó emberrel már nem fogok szóba állni, mert teljesen felesleges.
Nem hiszem el, hogy folyton kapnom kell a sarat az miatt, hogy kutyázom és folyamatosan próbálnak lekorlátni, hátráltatni benne és úgy tartják számon, mint valami kezelésre szoruló betegséget.
(Az pluszban a kedvencem, hogy az elején azt mondják mennyire nagyon jó, hogy kutyázom, utána pedig első számú negatív tulajdonságom lesz számukra)

Tovább nem ragozom, hozok egy kis vidám gyűjteményt :)

"Ez nem egy hobbi. Ez éjszakázás és korai kelés. Ez küzdelem. Ez diadal. Ez a határaidat feszegeti, és naponta teszteli a képességeidet. Van pillanat, amikor gyengének látszol, hogy aztán a következőben a legfényesebben ragyoghass. Ez nem való mindenkinek. Sőt, ez alig való valakinek. De abban a pillanatban, amikor minden összeáll, amikor ember és állat eggyé válik, azért a pillanatért megéri minden kemény munka és áldozat. Szükséges, mint a lélegzet, mint a vér az ereidben. Nem, ez nem egy hobbi."
Béta Kutya Klub

Cesar Millan -It Gets Better (magyar felirattal)
Szerző: Cesar Millan Hungary A Csodálatos Kutyadoki  Magyarországon, 2012. április 9.

"Ha azon töprengsz, hogy egy kapcsolatot válassz, vagy a karriered és az álmaid, tudnod kell, hogy a karriered soha nem ébreszt fel és mondja azt, hogy már nem szeret téged." 

Lady Gaga

Amúgy így történt:


Szóval éljenek a KUTYÁSOK! Csak is a kutyások számítanak nekem! :)

Motiváció by Orsi és a talicska mentés

Hihetetlen dolgok történtek velem mostanában.
Pár hétig agilityzni se volt kedvem, ami roppant elkeserítő.

Egyik este azonban átjött Orsolya Masnikával /"Aludjál Masni!!" :D/ majd másnap hajnalok hajnalán felkeltünk edzeni, így Orsi motiválására csak megejtettünk egy edzést november végén (azóta pedig kemény 2 alkalommal voltam ám még pályán!)

Sajnos Tapika akkor még búrával a fején közlekedett, nagyban folyt a rehabilitációja, Lindán pedig kijött a kor, konkrétan csak sétált a pályán :(

Így maradt Dakcsika
Ő viszont fantasztikus volt!!!

Csak shelties edzés <3 p="">

Volt még egy szuper akciónk, amit leírok, mert akinek eddig elmeséltem, jót nevetett :)

Vasárnap, agility edzés közepén azt hallod, hogy egy kiskutya nyüszít, de nagyon. Elszörnyedve hallgatjuk, majd elkezdjük találgatni, hogy biztos beszorult. Amikor abba-abba maradt csak mégjobban megijedtünk, hogy biztos nem kap levegőt, beakadt valahova.

Állatszeretetünknek hála gyorsan megyek a kulcsért, kifutunk az utcára, majd elkezdünk rohanni. A hangforráshoz érve azonban azt tapasztalhattuk, hogy a menteni kívánt lény nincs is akkora veszélyben, túléli az esetet, ugyanis az egy talicska volt ...

Ezt tapasztalva szépen visszasétáltunk.

Remélem hallották a beszélgetésünket a kertben dolgozok és a röhögés miatt hagyta abba a talicskának a tolását emberünk ;)

Mi még így utólag is azt mondtuk, hogy teljesen olyan hangott adott ki, mint egy kiskutya.

Mi minden esetre megpróbáltuk megmenteni, ez a lényeg.

A baj nem jár egyedül

Erre az elmúlt pár hónapban rájöttem. Az hagyján, hogy egy-két dolog nem jön össze, netán az egész világ összetörik körülötted, a baj csak jön és jön.
Sajnos a kutyázásban se tudok teljesen boldog lenni. Linda öregszik, Dakarral nem a legjobb úton haladok, de ezek mellékesek, sajnos a legnagyobb baj Tapival történt.
A belső szemhéján egy daganat nőtt. Elsőnek kenegetnem kellett, hátha csak valami elzáródás, de hiába, napról napra láttam, hogy egyre nagyobb. Már Pestre is rohantam volna, de előtte elvittem Kecskeméten másik orvoshoz, mert az elsőnél kicsit keveseltem a teljesítményt.
A másodiknál szerencsére sokkal korrektebbek voltak, ma délután vittem is Tapit a műtétre.
Szörnyű, egész nap tiszta ideg voltam, étvágyam is alig volt. Amikor visszaértem még nem végeztek, hát borzalmas volt az olló csattogást és a műszerek csipogását hallgatni...
2x kellett újra varrni a szemét, mert az első állítólag nem lett szép. Meg voltam elégedve nagyon, többször is nyomatékosították bennem, hogy akkor mikor kaphat inni, enni, mikor adjam be neki a gyógyszert, naponta hányszor csepegtessek a szemébe. Nem ismernek és próbáltam nem kimutatni semmit, de igyekeztek nyugtatgatni, mert látták rajtam az aggódást.
Mikrofilária tesztet is csináltak a kérésem nélkül, ami idén is negatív lett /tavaly is csináltattam nekik; nekem persze nyár óta el kéne mennem vérvételre, 3 éve nem vettek tőlem vért ... :) / A daganat pedig ment szövettanra, szóval most annak az eredményére is várunk.

Emlékszem, az első közúti vezetésemen nem vezettem ilyen óvatosan, mint ma az orvostól haza felé menet. Mint egy 6 gyerekes anyuka, aki legújabb csemetéjét viszi elsőnek, kb., de szerintem annál rosszabb voltam.
Itthon azért rájöttem, mennyire is imádom ezt a kis piszkot, akármennyire is kötsög. Értük legalább megéri aggódni, sírni, gyengének lenni.

Kiugrottam pár percre kimosni a fekhelyét amíg bágyadt állapotban volt a szobámban, mire visszaértem vérzett a szeme. Gyorsan futottam a telefonomért és hívtam az állatorvost. Még a belefér kategória volt szerencsére.
Kétszer maga alá is vizelt szegénykém.

Bízok a legjobbakban, most már mindennek rendbe kell jönnie!!!

Ennél többet mutató képet nem hozok, mert nem egy hűde szép látvány. 

Országos Bajnokság 2015

Sajnos idén is kutya nélkül, de életemben először végre eljutottam. Nem is lazsálni mentem, jelentkeztünk Orsival és Anitának önkéntes segítőnek a szombati napra.

Nem akart gördülékenyen indulni, ugyanis a csodás kocsi, amivel mentünk volna megmakacsolta magát és nem volt hajlandó beindulni se. Végül program változással, de elindultunk. Én kb. 4 órát aludtam :)
Hajnalok hajnalán sikeresen fel is értünk és kezdetét vette az egész napos munka. Csodálatos helyen volt az idei OB. Én síkabáttal és 6 réteg ruhával készültem, de a csarnok fűtött volt, így szerencsére nem fagytunk meg. Sok szép futamot láthattunk, izgalmas volt kívülállóként az ország legnagyobb versenyén szemlélődni, ugyanakkor fura is volt, hogy kutya nélkül voltunk. Nem kellett ketrecet cipelni, kutyát vinni sétáltatni, bemelegíteni, készülni a futamokra, izgulni, stb.

Az OMD-nek hála kaptunk egy nagyon designos OMD-s pólót, OMD-s karkötőt és egy OMD-s tornazsákot, illetve kisorsoltak számomra egy hónapos prémium tagságot, valamint kapok még egy plusz pólót *-*
Regisztráltunk még a royal canin standjánál is, amiért ajándékcsomag járt, illetve vettem Dakarnak egy colorfundogs-os szőrös, tehéngumis szörnyeteget, amit hihetetlenül imád :)
Szóval igazából több cuccal tértem haza, mint a versenyek többségéről.

OB segítői szemszögből:

Jövőre már nagyon-nagyon azon leszek, hogy végre kutyával állhassak rajthoz az országos bajnokságon :)

Nincs szeminárium, nincs baj

Októberre lett volna egy szemináriumunk, de hatalmas hála a sok jóindulató, segítőkész, csupaszív emberkéknek, illetve, hogy későn kezdtem el szervezni, EL LETT HALASZTVA :) Igen, jól olvasod, csak halasztva. Igazából nem tudom miért jó ez, de mindegy. Minden esetre én jobban is jártam így, szóval no problem.
Persze mi edzettünk is, mert van pár akadályom -ami mennyire meglepő, de nem az égből pottyant és nem is ingyen adták, nem kevés pénz van benne és az udvart se csak úgy hozzá csapták a házhoz, amikor megvettük. Ebbe még biztos senki se gondolt bele. No sebaj - Szóval drága Anitával kiraktunk egy pályát és szépen leküzdöttük :)

Itt-ott elcsúsztam, de igyekeztem jól kirakni.


Dakarral:


Imádom :)

Tapp:


Most már végképp éles elhatárolódás lett köztük és Dakar között.
Velük már csak otthon mókázunk néha.


___________________________________________________________________________



"Ezentúl ha bármi bajod van velem kérlek írd meg egy levélben és add fel postán de annak akit érdekel"

Ha már a szemembe nem vagytok hajlandóak mondani. Egyébként mindenki szétnézhetne, mielőtt berántaná az a bizonyos kanál. 

Itt be is fejeztem, mert nem erről szól a blog. Bocsánat, .. voltam ismételten, csak nem értem minek feleslegesen a sárdobálás. Nem tudom hol kéne keresnem a hibát. 




További szép napot mindenkinek! :)

Halloween 2015

Kicsit elcsúsztam, mert volt fontosabb dolgom is Halloweenkor, így a tavalyi - tavaly előtti kétszer csinálok halloween tököt akciót sikerült idén 0-ra lecsökkenteni. De anyum évről évre egyre elvetemültebb, így ma gyorsan összedobtam a cuccokat és a kutyás halloweeni képek már nem maradhattak el (bár ezt is inkább csak azért nem hagytam elveszni, mert csak tavaly készülhetett 3 kutyás kép, akkor viszont még Dakarka kicsi volt :) )

Mindenki Dakar akarja, de tényleg :O

 Új szerzeményünk Németországból jött. Villogós, sipákolós, láncos csontváz szellem :"D

Hajnali ködben nagyon menő :D

Talán nem nap végén kellett volna rászánnom magam a fotózásra. :)

Remélem mindenkinek izgalmasan telt - megjegyzem, nincs jobb program, mint a kutyás barátnőddel végigfutni az egész várost Halloween éjszakáján/hajnalán ;) Minden esetre legmozgalmasabb Halloween-em volt (bár a tavalyi Budapesten ragadás is "vicces" volt - persze szintén kutyással, mert agility továbbképzésre kell menned)

Állatok világnapi frisbeezés Mollyval

Az állatok világnapján Mollyval frisbeezgettem kicsit. Nagyon durva, hogy milyen szépen menti a dobásaimat, egy élmény volt :) Igaz rég nem volt ilyen szép lila folt a lábamon, mint a türkközés után (Molly úgy gondolta dobbantást kérek tőle), de túléltem.

No Lassie

Bár a sheltiem még csak 17 hónapos, engem már réges rég kiidegeltek a folytonos "MINI COLLIE", "MINI LASSIE" jelzőkkel... A mini collie olyan sűrűn hangzik el, hogy lassan magam is kezdek a fajta létezésében hinni.

Nem is az a baj, hogy szinte senki nem ismeri a fajtát, hanem, hogy a tudatlanok túlságosan is biztosak magukban. Egyszer volt, hogy egy nő megkérdezte Németországban, hogy "Mini collie vagy normál collie?" Nyitottam a számat, mire a mellette lévő hölgy már rá is vágta, hogy MINI COLLIE. Na most akkor kit kérdezett és ki tudja jobban, ő vagy én?

Székesfehérváron is amikor keresztül nyargaltunk a buszpályaudvaron, folyton hallottam, hogy jaj Lassie, ott van Lassie, nézd, a mini Lassie.

És ez megy mindenhol :)

Eddig 2! alkalom volt, amikor eltalálták a fajtát (Rosenheimben), akkor kitörő volt a boldogságom. Második legközelebbi próbálkozás a spicc volt, de az eddig csak egyszer. Már annak is jobban örültem.

A róka meg persze megint más történet, amivel külön meg vannak áldva a sable egyedek ;)

A shetlandi gazdik ezeket tökéletesen megértik. Most találtam is a facebook-on egy aranyos kis képet:)

Egyedi feliratos K9-es hám szövegét már ki is találtam ;)

Bemutató az óvodában

A "Tök jó nap" keretein belül kutyás bemutatót tartottunk a hetényegyházi óvodában. Kényelmes volt, hogy ide gyalog is eljutottunk. Nagyon jó lehetőségnek tartottam, hogy ilyen ingergazdag környezetben agilityzhetünk és a kutyák is ügyesek voltak. Tapival trükköztem, majd minivel kezdtünk agilityben, így én mentem 3 kutyával egymás után, mire a gyerekek részéről az "Ez a néni fog menni az összes kutyával?" kérdést hallottam. Ha-ha. De megnyugodhattak, nem csak én agilityztem. 

Tapi, Dakar és Linda is kitett magáért, szépen koncetráltak végig. 

Dakarnak akkor még nem volt kész a szlalomja, de 6-oson nagyon szépen ment a bemutató előtt a mellette ugráló gyerek ellenére is. 

Persze még pályát jártam megrohamozták az ebeket, ami a KEOL honlapján is megtekinthető:

 CelEb-ek

Idegenpályázás Kiskunfélegyházán

Tegnap este Kiskunfélegyházán jártunk idegenpályázni Mártiéknál. Most csak Dakar tartott velem, valamint drága Anitám Mollyval. Tapiék után tudom mennyire fontos ez és eddig nem a legjobb úton haladtam, szóval mostantól igyekszem minden lehetőséget megragadni. Voltak pillanatok amikor kipillantott Dakar, de amúgy egy nagyon hangulatos edzés volt. Szép nagy terep, a pálya végén már fák, holdfény, pályavilágítás és sejtelmesen, lassan leszálló köd. 

A szlalomja most nem a legpörgősebb volt, de szépen betalálta hopi-kúszikból. Palánkozni is tudtunk lépés szabályozóval, illetve kb. kemény 2. alkalommal a zsákos kúszót is használtuk. 

Köszönjük Mártinak! Megyünk még ;)