Végre így szemptember végén nagy kegyesen eljutottunk ez év első versenyünkre... Vérciki, na de mindegy, legalább nem égettem magam az előző hónapokban ;) (Főleg úgy, hogy nem is decemberben volt az utolsó tavalyi versenyünk...)
Már verseny hiányom volt javában, szóval hihetetlenül örültem és fel voltam lelkesülve a hirtelen jött versenyzési lehetőségnek! Szóval 28-án Deszkre látogattunk az első Fun & Run Agility Kupára (Szeged alatt). Teljesen jó volt, mert nem hivatalos verseny volt, ami nekünk teljesen megfelelti így visszatérésnek, valamint viszonylag közel is volt, nem is 8-kor kezdődött, így a hajnali 4 órás kelést is el lehetett felejteni ;)
Az idő is megjutalmazott bennünket, talán túlságosan is, én kicsit rétegesen öltöztem, de aztán a póló is melegnek bizonyult.
Már magához a nevezéshez kaptunk csini színes kulcstartókat és perecet, hogy ne haljunk éhen :) Mondtam is, ha én tudom, hogy még kaját is kapunk... Majdnem, hogy többel mentem haza, mint jöttem XD
(2 kutya = 2 perec)
Jó kis ingerenciális gyakorlat volt maga a verseny, unagyis a területet bérbe adók (deszki szabadidőközpont) voltak olyan kedvesek, hogy nem látták akadályát egy kutyaverseny mellé berakni programnak 300 körüli gyerek étkeztetését, akik ráadásul lovacskákat is hoztak magukkal, kikkel vígan fel-alá ügettek a pálya szélén. A focimeccset ne is említsük -bár az csak engem idegesített :D-
Enyém kutyliknak persze nem zavartak be -alapból hoztuk a szar teljesítményünket :D :D :D :D -
csak azért még is, maga az, hogy minden gond nélkül megcsinálták ezt velünk... Ráadásul, hogy a lovasok többszöri felszólításra -hangosbemondón és személyesen egyaránt- röhögcsélve húztak el a pálya közvetlen szélén. A bunkóság meg már azért nem kéne...
(főleg h rengetek kezdő és zsenge páros vett részt a versenyen, akiknek nem kéne az amúgy is nehéz helyzetét überelni...)
Mindenesetre a szervezők kitettek magukért, ők minden tőlük telhetőt megtettek a minél nagyobb színvonalú versenyzés kialakításához.
Agility futammal kezdtünk.
Voltak részek ahol hát... hajajaj... (palánkról merőleges szlalom, majd a szlalom végén túloldalt ugró; kettő egyvonalban lévő ugró körívesen, majd első ugró ismételten) finomságok, amiben nem voltam biztos. De hát nem ez jelentette a problémát, hanem persze a tempó és a dekoncentráció... Tapikának kettő ronda megtagadás...
Lindának:
Nem vagyok figgyás akadályok terén egy kicsit se, a zónások meg azért nem szoktak zavarni, mert versenyen úgy se süvítünk, de ezúttal nem találtam őket a legjobbnak. Eléggé csúszósnak mondhatóak voltak vélemény szerint... és legnagyobb meglepetésemre nekünk is betett ezúttal... Linda igaz nem a legnagyobb tempóval ment fel, de azért volt egy közepes lendülete, még is szegény nem bírt feljutni a közepéig, csak nagy küzdelmek árán :/ Alig bírt felkapaszkodni... Jó, volt h megmakacsolta magát és onnan magaskilátózott, de azúttal nem ez volt a probléma, látszott rajta, hogy küzd és próbál menteni. Végül hála a jó égnek nem adta fel és nem ugrott fel, addig szenvedett még fel nem kaparta magát.
Aztán a neccesebb 2. résznél, amit írtam, én nagy okos elkezdtem elmélkedni -mivel volt rá időm a pályán-, hogy áh, erre kár volt rágörcsölni, simán meg van az. Erre voálá, Licsike megtagi...
Ez az Petra, gratulálok, mert ez kell futam alatt... -.-"
Volt csapat váltó is. Ez úgy volt megoldva, hogy négy különböző pályarész volt. 4 megadott pontra állt a 4 páros és onnan kellett a saját részünket egymás után lefutni.
Tapival a kecskeméti csapatban volt Alexával és Lillivel, Judittal és Candyvel, valamint Anitával és Mázlival. Nagy kreatívan a nevünk KUTYAKEKSZ lett :D XD XD
Lindával a Vidám csapatba kerültem :D szegedi- exszegediangol részleghez :)
Na és megint jó voltam!!! Nagyot alkottam!
Mivel kezdők miatt lehetett játékor használi csodálatos lehetőségnek láttam, hogy kihasználjuk és végre rájutalmazzak, ezzel valami motivációt adva végre a kutyuskáimnak!
Hát persze, előtte kivettem őket eü körre, meg átmozgatni, majd játékra hangolni őket. Tapikánál ez időbe telt, szóval elszórakoztam vele. Ezután kérdeztem többieket, hogy na melyik csapat van soron. Kaptam egy nem tudom választ, majd kb. egy perc se telt el és választ kaptam... hol máshol, hát a hangosbemondón -.-" A Vidám csapat következik... Ó je! Kutya sehol, többi csapattag meg baktat a pályára.
Na gyorsan kutya elő és GO! Ráhangolási idő persze nuku, szóval ennyit a nagy lehetőségről -.-" Ahhoz képest még elment, csak persze nem volt turbó... A végén természetesen már örült Linda a labdának nagyban, de hát akkor már mindegy volt a futamnak...
Ezután persze rohanhattam le, Tapiért, ugyan is a Kutyakekszek jöttek... Linda le, Tapi fel
ugyan úgy semmi idő... kecsóiak már a helyükön, az én hiányom szinte fel se tűnt, úgy kiabáltam be, hogy még én is vagyok...
Másodiknak váltottam, addig próbálgattam szolid hangolásra, de nem sok időm volt... Dettó, mint az előzőnél...
Na ennyit erről... ... ...
http://www.youtube.com/watch?v=Vxl1X4Coh-8
Open jumping:
Hát a pálya :"D komolyan mondom, két akadály nem volt egyenesen egymás után XD
Persze minden érdekesebb a pályán rajtam kívül, második aksi már megtagi, majd 6 akadálynál a nagy gyors süvítő kutya elrepülés a picsbe... Cöh...
Linda meg teljes agyvérzés :") ^^
Bemelegítő két aksin lehagyott!!! olyan szinten prögött!!! Erre a pályán mint egy élő halott... Ha ő nem is, de a közönség az elaludt ;D Nekem meg égett a pofámról a bőr, miközben ott szenvedtem az életemért a belemet kiköpve... Igaz vidiről visszanézve és jóval rosszabbul éltem meg, de akkor is... borzalmas volt...
Összegésében tehát nem voltam megelégedve magunkkal, ezekben csupán az fáj, hogy tudom, hogy egy elég jó tempójú kutyák, ennél ezerszer több van bennük!!! Edzésen sokszor nem is érek oda, úgy mennek, versenyne meg eljátszuk ezeket... Egyszerűen hihetetlen...
Nagy csodák folytán Open agility III. hely (ilyen se lesz többet :D ) (főleg úgy h az első helyezett a tavalyi mini vb győztes csapatt egyik válogatott tagja volt).
Nem vagyok büszke az eredményünkre amúgy, -eleve nem is számítottam rá, ami még soha nem volt, mert eléggé kis számító fejem van és ritkán érnek meglepetések.
Nos igen, hosszú idő és a photoschop-os korszakon után ismételten visszatértem a firkáláshoz. Igaz nem teljesen önszántamból, az élet lökött felé, mondhatni "kényszerből"...
Tudtam én, hogy nem vagyok jó, de egy kis reménysugár után persze megkaptam a kritikákat, mindenféle biztatás nélkül :D Pl. ennél a Tapis portrénál, hogy "első szenes művem?" Hát... 4 éve csináltam szénnel párat, azóta semmi... Lényegtelen is: túl festékes hatású... (Borzalmasan nézett ki a határozott vonalakkal. olyan volt mintha ráhánytak volna :D Elárulom, ez már az 5 milliószor jobb verziója)
